HelyzetJelentés

Ebben a rovatban a HelyzetEmber saját versei jelennek meg. Folytatjuk az előző számban megkezdett sorozatot.

Illéri

  Coriolanus
  Összkiadás

Illéri

Coriolanus

III

Darab

COR (el)
ILL Noha elárvult számtalan s megözvegyült.
És odalettek legjobbjaink, soroljam?
Baka Pistát ma eltemették
Vas István, te éltél
A kóbor macska Kormos
Az, aki nincs
Most Orbán Ottó
Meg a többiek.
Ehhez az egyhez értesz;
Minek szépíteni:
Mi fogtunk először fegyvert ellened.

Elcsitult a lárma.
Vár ránk egy csatornázási terv,
A Város telve csőcselékkel,
Ki kéne söpörni,
Különbizottságot alakítunk a célra.
Kineveztek szerkesztőnek egy kiadóvállalathoz,
Ha nem rontom el,
És ahogy a dolgok alakulnak
És te is, kérlek, maradj meg a bevett szokásnál.

Nem fogok harcolni ellened,
De melléd sem állok:
Éljünk békében egymás mellett.
Nyerd meg ügyednek embereidet,
Akik az igazi erő birtokosai!
Meglásd, a vállukon visznek majd.
Nem rossz így élni,
S meghalni sem.
A mindenséget ostromoljam?
Nem.
Nem rossz élni,
És meghalni sem.

Portréd az ősök csarnokába kerül,
Egy szolga néha leporol,
Özvegyed zsebkendőt készít elő,
Ahogy egy szikár özvegy
Felbontja végrendeleted.
Én pedig a rózsaszín égboltba oldódott
Szellemednek suttogom majd:
Dühöm elmúlt,
S eltölt a bánat.

Összkiadás

”To me it was only the relief of a personal and wholly insignificant grouse against life;
it is just a piece of rhythmical grumbling.”

Kiadtam mindent.
Kiadtam összes művemet.
Megkaptam, ami jár ezért, többet,
sokkal többet is kaptam.
Nem az volt, amire számítottam.

Székemet az ablak felé fordítva ülök még,
tíz évig, azt hiszem, csöndben.
Várom az esőt.
Már csak Celant tudok olvasni,
semmi mást.
Az ablaküvegre ír a zápor
könnyes sorokat,
és le is mossa mindjárt.
Olvashatatlan ez a világ.

Ezek a könnyek a haragtermő fáról hullanak.
Most egy madár vergődik a szélben.
Egy évig én is próbálkoztam még,
de eldobtam mindent, ma már nem írok.
Nem fontos a költészet.

Élet ez így?
Vagy botlani, játszani térés?
Meghali-pam-pam
Már nem remélek új fordulatot.
Hangjukból ráismerek a szelekre,
s hogy melyik hol fáj,
hol húz be,
hol csapja fel könyvemet.
Az egyetlen könyvet.

Kiadták összes művemet.
Azért még élek.
Hogy miért?
Eláll a szél.
Halott csak nem vagyok.
Csak nem vagyok.