Versnyom

A  Versnyomban az eredeti célkitűzés szerint amatőr fordításokat, ferdítéseket, kevéssé ismert vagy ugyancsak amatőr szerzők nyomán született műveket olvashatnak.

Ezúttal a HelyzetEmber saját fordítását közöljük. John Donne klasszikusát, a "Death, be not proud" kezdetű verset ismerhetik már a magyar olvasók Képes Géza nagyszerű fordítása révén. Az újabb verzió meg sem próbálja ezt felülmúlni.

A magyar irodalomban nagy hagyományai vannak a műfordításnak, így hosszan lehetne sorolni azokat műveket, amiket több fordító tolmácsolásában olvashatunk. Minden esetben tanulságos összevetni a különböző verziókat, mert ez nem csak az eredeti műről, de a fordítókról is sokat elárul.

Ugyanakkor a (mű)fordítás jó móka is: az alábbi fordítás úgy készült, hogy egy baráti levélben szóba jött a vers, és – jellemző módon – nem lévén meg a magyar verzió sem az interneten, sem a könyvespolcomon, összecsaptam egy magyar változatot. A munkát is, az eredményt is élveztem; ettől az irodalomtörténet nem gazdagodik.

De gazdagabbak vagyunk a többszörös Shakespeare-, Rimbaud-, Eliot- és Morgenstern-fordításokkal; és a sor hosszan folytatható.

Játékra szeretném felhívni a HelyzetEmber olvasóit: vigyük tovább e szép tradicíót! Készítsük, készítsék el egy-egy kijelölt vers fordítását minél több példányban, minél több stílusban: szöveghűen vagy saját ízlésünkre szabva, humorosan vagy eltorzítva. Ki-ki kedve, vérmérséklete, tehetsége szerint.

A legtermékenyebb és legtalálékonyabb fordítók könyvet nyerhetnek. A fordításokat a következő címekre várjuk:

helyzetember@helyzetember.hu
szerkeszto@helyzetember.hu

A következő versek magyarítását tűztük ki:

Dana Gioia: Summer Storm
Gottfried Benn: In einer Nacht
Paul Éluard: Yves Tanguy
Benjamin Zephaniah: The Death of Joy Gardner

Dana Gioia: Summer Storm

We stood on the rented patio
While the party went on inside.
You knew the groom from college.
I was a friend of the bride.

We hugged the brownstone wall behind us
To keep our dress clothes dry
And watched the sudden summer storm
Floodlit against the sky.

The rain was like a waterfall
Of brilliant beaded light,
Cool and silent as the stars
The storm hid from the night.

To my surprise, you took my arm–
A gesture you didn't explain–
And we spoke in whispers, as if we two
Might imitate the rain.

Then suddenly the storm receded
As swiftly as it came.
The doors behind us opened up.
The hostess called your name.

I watched you merge into the group,
Aloof and yet polite.
We didn't speak another word
Except to say goodnight.

Why does that evening's memory
Return with this night's storm–
A party twenty years ago,
Its disappointments warm?

There are so many might have beens,
What ifs that won't stay buried,
Other cities, other jobs,
Strangers we might have married.

And memory insists on pining
For places it never went,
As if life would be happier
Just by being different.

Gottfried Benn: In einer Nacht

In einer Nacht, die keiner kennt,
Substanz aus Nebel, Feuchtigkeit und Regen,
in einem Ort, der kaum sich nennt
so unbekannt, so klein, so abgelegen,

sah ich den Wahnsinn alles Liebs und Leids,
das Tiefdurchkreuzte von Begehr und Enden,
das Theatralische von allerseits,
das niemals Gottgestützte von den Händen,

die dich bestreicheln, heiß und ungewaschen,
die dich wohl halten wollen, doch nicht wissen,
wie man den andern hält, an welchen Maschen
man Netze flicken muss, dass sie nicht rissen –

ach, diese Nebel, diese Kältlichkeit,
dies Abgefallensein von jeder Dauer,
von Bindung, Glauben, Halten, Innigkeit,
ach Gott – die Götter! Feuchtigkeit und Schauer!

Paul Éluard: Yves Tanguy

Un soir tous les soirs et ce soir comme les autres
Pres de la nuit hermaphrodite
A croissance a peine retardée
Les lampes et leur venaison sont sacrifiées
Mais dans l'oil calciné des lynx et des hiboux
Le grand soleil interminable
Creve-cour des saisons
Le corbeau familial
La puissance de voir que la terre environne.

Il y a des étoiles en relief sur une eau froide
Plus noires que la nuit
Ainsi sur l'heure comme une fin l'aurore
Toutes illusions a fleur de mémoire
Toutes les feuilles a l'ombre des parfums.

Et les filles des mains ont beau pour m'endormir
Cambrer leur taille ouvrir les anémones de leurs seins
Je ne prends rien dans ces filets de chair et de frissons
Du bout du monde au crépuscule d'aujourd'hui
Rien ne résiste a mes images désolées.

En guise d'ailes le silence a des plaines gelées
Que le moindre désir fait craquer
La nuit qui se retourne les découvre
Et les rejette a l'horizon.

Nous avions décidé que rien ne se définirait
Que selon le doigt posé par hasard sur les commandes d'un appareil
      brisé.

Benjamin Zephaniah: The Death of Joy Gardner

They put a leather belt around her
13 feet of tape and bound her
Handcuffs to secure her
And only God knows what else,
She's illegal, so deport her
Said the Empire that brought her
She died,
Nobody killed her
And she never killed herself.
It is our job to make her
Return to Jamaica
Said the Alien Deporters
Who deports people like me,
It was said she had a warning
That the officers were calling
On that deadly July morning
As her young son watched TV.

An officer unplugged the phone
Mother and child were now alone
When all they wanted was a home
A child watch Mummy die,
No matter what the law may say
A mother should not die this way
Let human rights come into play
And to everyone apply.
I know not of a perfect race
I know not of a perfect place
I know this is not a simple case
Of Yardies on the move,
We must talk some Race Relations
With the folks from immigration
About this kind of deportation
If things are to improve.

Let it go down in history
The word is that officially
She died democratically
In 13 feet of tape,
That Christian was over here
Because pirates were over there
The Bible sent us everywhere
To make Great Britain great.
Here lies the extradition squad
And we should all now pray to God
That as they go about their job
They make not one mistake,
For I fear as I walk the streets
That one day I just may meet
Officials who may tie my feet
And how would I escape.

I see my people demonstrating
And educated folks debating
The way they're separating
The elder from the youth,
When all they are demanding
Is a little overstanding
They too have family planning
Now their children want the truth.
As I move around I am eyeing
So many poets crying
And so many poets trying
To articulate the grief,
I cannot help but wonder
How the alien deporters
(As they said to press reporters)
Can feel absolute relief.

John Donne: "Death be not proud, though some have called thee"
John Donne: Mért hencegsz úgy... (Képes Géza fordítása)
John Donne: Halál, ne légy büszke, bár néhányan talán...

John Donne

"Death be not proud, though some have called thee"

Death be not proud, though some have called thee
Mighty and dreadfull, for, thou art not so,
For, those, whom thou think'st, thou dost overthrow,
Die not, poore death, nor yet canst thou kill me.
From rest and sleepe, which but thy pictures bee,
Much pleasure, then from thee, much more must flow,
And soonest our best men with thee doe goe,
Rest of their bones, and soules deliverie.
Thou art slave to Fate, Chance, kings, and desperate men,
And dost with poyson, warre, and sicknesse dwell,
And poppie, or charmes can make us sleepe as well,
And better then thy stroake; why swell'st thou then;
One short sleepe past, wee wake eternally,
And death shall be no more; death, thou shalt die.

Mért hencegsz úgy...

Mért hencegsz úgy, Halál? csak mert e földi
létben kegyetlen úrnak tartanak?
Akit leütsz, és elterül hanyatt,
nem hal meg, és engem se tudsz megölni!
Az álom: képmásod, mézes a csókja –
belőled édesebb gyönyör fakad!
Akiknek tört szemét ujjad lefogja:
csontjuk pihen, s a lelkük már szabad!
Sorsok s királyok rabszolgája vagy,
s a méreg és a kór bérenceid;
mák s bűverő csakúgy elszenderít,
akár te: hát ne fúdd fel úgy magad!
Mi felkelünk: öröklét karja vár,
s te nem leszel. Meg fogsz halni, Halál.

Képes Géza fordítása

(Halál, ne légy büszke, bár néhányan talán...)

Halál, ne légy büszke, bár néhányan talán
Erősnek tartanak s rettentőnek, nincs igazuk;
Mert akiket, úgy hiszed, lebírhatsz, azok
Nem halnak meg, kis halál, engem sem ölsz meg ám.
A pihenés, az álom, mert ennek mutatod magad,
Nagy gyönyör, hát valód még nagyobb, ha nyer,
És végül legjobb fiainkat ragadja el,
Utánuk csak a csont, a megszabadult lélek marad.
Te rabszolga vagy, végzet, baleset, királyok,
Útonállók vagy méreg, háború, járvány vezet,
És némi mákony, varázslat helyettesed lehet,
Elalszunk, jobban, mint ha lesújtanál, hát ne ragyogj!
Rövidke álom láttán örökre felkelünk mi,
S halál ott már nem lesz; halál, meg fogsz halni.

A HelyzetEmber saját fordítása

www.HelyzetEmber.hu