HelyzetEmber

Vastartalék

Vas István versei

A HelyzetEmber klasszikus szerzõk mûveibõl válogat. Harmadik számunkban Vas István verseit olvashatják.

Vas István Budapesten született 1910 szeptember 24-én. Jómódú zsidó családjának életmódját feladta, és Kassák köréhez csatlakozott. Az Argonauták és a Nyugat munkatársa volt. Az 1930-as évek második felétõl bontakozott ki nagyszabású mûfordítói életmûve (Villon Nagy testamentuma, 1940.; Guilluame Apollinaire válogatott versei, 1940.; Angol barokk líra, 1943.) A német megszállás idején második felesége, Szántó Piroska és barátai (köztük Ottlik Géza) bújtatták. 1945 után vitába szállt Lukács Györggyel és Szigeti Józseffel, a marxista irodalompolitika irányítóival. 1947 õszén Rómába utazott, az élmény emlékét õrzi a Római pillanat (1948.) Utána évekig csak a mûfordításnak élhetett, mert noha kezdetben rokonszenvezett a szocializmussal, 1956-ban a forradalom mellé állt (és megírta a szabadságharc legjelentõsebb költeményét, az Új Tamást). Klasszikus prózairodalmat, drámát és lírát fordított Shakespeare-tõl Whitmanig. Verssel ritkábban szólalt meg, de jelentõs kötetekkel (Földalatti nap, 1965.; Nem számít, 1969.; Önarckép a hetvenes évekbõl, 1975.) Az avantgárdból induló s vele klasszicizáló szellemben szembeforduló harmadik nyugatos költõnemzedék tagja, Radnóti barátja volt. Példaképül Kosztolányit és Szabó Lõrincet választotta, Illyés példája is vonzotta. Tanulmányköteteivel (Évek és mûvek, 1958.; Megközelítések, 1969., 1974.) a magyar esszé Arany János-i és nyugatos hagyományát folytatta. Életrajzi regényciklusa (Nehéz szerelem, 1964.; A félbeszakadt nyomozás, 1967.; Mért vijjog a saskeselyû?, 1981.) széppróza és dokumentum, az esszé és a fikciós próza egyensúlyát létrehozó vállalkozás. Elbeszélõ stílusa pontosságot elegyített iróniával, a történelem és a lélek tájain egyaránt otthonos, pompásan megrajzolt nõalakokon és szerelmi történeteken kívül irodalomtörténeti portrét festett többek között Babitsról, Radnótiról, Kassákról, Illyésrõl, Weöresrõl és a nemzedékéhez tartozó költõ-, írótársakról, mûvészbarátairól. 1991 december 16-án halt meg Budapesten.

Kérdezed, barátném...
Angyalföldi elégia
Februári jegyzetek
Alföld
Három császárszobor
Nicolaus Cusanus sírja
Az eretnek vallomása
Az új Tamás
Egy régi dal visszhangja
Mikor a rózsák nyílni kezdtek
Rapszódia József Attiláról
A kíváncsi búcsúzó
Párbeszéd két ismeretlen között
Határozók és kötõszavak
Költözés
Az õrült város
Mimnermos témájára
Levél a túlvilágra
Búcsúszó

Kérdezed, barátném...

Már beborult. Csavarogsz-e Budán még? Én sem igen.
Drága barátném, hol van a nyár? Csak a képeiden.
Kint és bent zug a szél, bús télire-takarirás,
Lobog a vásznon a fény, a torony meg a kukoricás.
Mért sikerült nekik az, ami nékünk nem sikerült?
Kettõnk szép lobogása a sáros anyagba merült.
Tûz mellett, ha a tél jön el és megnõ a sötét,
Nem teveled fogom inni a bort, a teát, feketét.
El sem bírta az õszt mosolyod könnyû anyaga,
Te vagy a nyár, csak a nyár tündöklõ pillanata,
Perc, mely alatt a szegény szív századokat mulat át,
Elhoztad Tammúz hava tündér kábulatát.

Elleplezte e mákony a lét keserû velejét –
Jó, hogy végre leszoktam zsongó bûvöletét,
Jó, hogy a lét vad õrületét már bírja szemem:
Kell a halál meg az élet szörnyû egésze nekem.
Kell a valóság. De ami nincs, az még igazabb.
Ûz a halál meg az élet is, ûznek a gyors agarak.
Az, ami van, és az, ami nincs. Köztük te legyél
Tarka szivárvány életemen, te Ezeregyéj!
Drága barátném, mi ez a fátyol? A lélek, a test?
Egyik sem. S hogy mért van ez így, most azt se keresd.
Csak ne szakadjon szét mosolyod párája, ne még,
Mégis kell a világ könnyelmû felszíne még.
Elmulik úgyis az õsz, majd csillog a jég a sziven.
Drága barátném, hol van a nyár? Csak a képeiden.

Angyalföldi elégia

Emlékszik még a rég lehullt esõkre
A föld, amelyet tapodok megint,
A szürkeség szitál a szürkeségre,
A villamos a kárhozatba ring.
A szürke földre szürke köd szitál,
Szívembe fáj az õszi szél fûrésze –
Te proletár õsz, kemény õszi táj,
Te lelkemnek már örök alkatrésze!

Ha téli reggelen a nap kigyullad,
Felmosolyog a sár, az árva rög,
A szürke fal mögött a tébolyultak
Fanyar fejében megragyog a köd.
Te lesbenálló, új, parázs idõ!
Rõtszínû szesz, amelyet rejtve isznak!
Te nehéz ködön, kormon átsütõ
Komor ígéret; imbolygó, vörös nap!

Az életemmel mért hogy egybeforrtak
Telepek, házak, gyér fû, farakás?
Az emberek szeme alatt a sorsnak
Únt képlete, otromba faragás?
A szégyenkezõ templom, feszület?
(Hisz voltaképpen mért áll itt? Vigasznak.)
Ezen a fakó földön született,
Akivel örülhettem a tavasznak.

És átsütött ragyogó évszakán
E komor nap s figyelte a világot,
S ott hallgatott zárt, kemény ajakán
E kemény táj, e hétszer megalázott.
Ha mosolygott is, ez a zárt szigor
Oly fényt villantott, rövid, görbe kardot,
Hogy lehajtottam fejemet, mikor
A munka elõször e tájra hajtott.

Ha másért nem, hát érte is szívembe
fogadtam volna ezt a földet és
Az emberét. Gondoltam, könnyû lenne
Feloldani e szürke szenvedést.
Hát nem néztem a mélyére sokat –
Nem érdemes már e kevés idõre.
Csillogva csalt a hûtlen gondolat,
S tekeregtek a szép eszmék elõre.

De hol maradtak és én hol maradtam
Szép vadászkutya-eszméim mögött?
Süppedni kezdett az idõ alattam:
S e táj belém szitált, akár a köd.
Amit már szétrágott a kétkedés,
A törvényt mégsem tudtam nem-kívánni –
Csak istenésszel lett volna kevés
E színjáték végét vígan kivárni.

És felkapott és fojtogatni kezdett
– Nem is tudom – egy óriási kéz,
És hirtelen megláttam a keresztet
És azt is, aki fájáról lenéz.
Szégyelltem persze. Szégyellem ma is.
És szégyenkezve fogok elenyészni.
De így járt Athén, így járt Róma is,
Mikor már nem bírt a halálra nézni.

Szégyelltem és nem tudtam, hogyan élek
S az emberek szavát megértem-e.
A homlokomon ott sütött a bélyeg,
A szenvedés magányos szégyene.
Iker-magány volt... aztán végetért.
Magam maradtam s nem hulltam a rögre.
Élnem kellett, még nem tudom, miért.
E táj gondját is rám hagyta örökbe.

Én könnyû lettem volna s észrevétlen
A vállamon volt terhének fele.
Õ könnyû lett már, könnyû a sötétben.
Én most lettem csak súlyos, õvele.
Én szöktem volna. Gyász és szerelem
Két mámorában menekvést kerestem.
Nem lehetett. Õ ott maradt velem
És most ez õselembe visszaestem.

Ha már a sors megint idetaszított,
Minek nekem az irgalmas homály?
A táj is faggat, hogy mire tanított
Engem a szerelem meg a halál.
A nap utolsó, téli sugara
Visszaragyog nekem, hogy mélybe lássak,
És példázza a fán a zuzmara,
Hogy nincs helye már az ellágyulásnak.

Februári jegyzetek

Hosszú utakat járok meg naponta
És egyszer sem találkozom veled.
Befújja a szél törött ablakomba,
Hogy nem lehet, hogy nem lehet.

Kályha még mindig nincs. A kezem átfagy,
Lávás agyamban terjed a hideg,
És megértem a szél konok szavát, hogy
Nincsen értelme semminek.

Fölébredek a hosszú éjszakában:
Oly értelmetlen, hogy nem vagy velem.
Fázom, éhes vagyok, romantikátlan.
Nem csalom magam: nem a szerelem

Hiányzik most, csak hogy veled lehessek.
És szeretnék egy-két szót váltani
Veled, mielõtt holt agyamnak esnek
Mélyebb szivem hiéna álmai.

Pest felszabadult romjai.
Jaj, nem tudok ujjongani.

Alföld

Zörög a szekér, telehold van.
Akácfák szigete fekete foltban:
Ezüst tejben a kukorica ring.
Szilvafák közt tanya fehérlik.
Ölemben újság: a vezércikk,
Hogy mi a nemzeti, most megszabja megint.

Ezúttal nem nagyanyák, áttérések,
Hanem hagyomány, történelmi végzet
Szabályozzák a kategóriát.
Mit vallok, mit nem? mit hiszek még?
Fontolgatom, feladott leckét.
Zörög a szekér a síkságon át.

Mint ábrándozó, telivér lány,
A táj komolyan visszanéz rám,
Agysejtjeimmel elvegyül.
Csak fûszer énnekem Perzsia, Párizs –
Ez a hazám, ez a romantikus-reális,
Mely álmodik, nem lelkesül.

Nem választás a haza, rég nem,
Nem feladat, nem is érdem,
Itélet ez, életfogytiglanig.
Csillog a gõgös táj, tûnõdve, mint én –
A táj, a nõk, a nyelv, nem lehet más tekintély,
Mely engem magyarul tanít.

Mi a magyar? Fitymáló holdba hágok.
Hazudjak hát dícsérõ délibábot,
A bûntelenség ígéreteit?
A költõ agya is híg szeszt rajongva fõzzön?
Nem így tanultam. Egy komoly elõdöm
Se tette így.

Nem, nincs kedvem hazám kegyét keresni,
Nem is tudom már kívülrõl szeretni,
Vagyok, ami vagyok.
Én láttam, hogy lapult e nép,
És gyávaságát, mint a magamét,
Úgy vetem meg. De a nyárvégi csillagok

Nagy sûrûje szikrázva fent ég.
A nyegle gyilkolás, pipogya becstelenség
Lejtõjén lettem egy veled, hazám.
Nem léphetsz álszent óriások nyomába:
Cinikus léted örök ábra
A múlandóság tündöklõ haván.

Úgy nézek az öreg, de holdsütötte tájra,
Mint önmagamba. Nincs szükségünk áltatásra.
Vagyunk, amik vagyunk.
A silány aratás után sebesre szántva
Álmodik új magokra szánva
Fekete, termõ talajunk.

Három császárszobor

A Kapitólium terén
Marcus Aurelius-szobor:
Ércfilozófus érclovon.
Lehet-e? Volt idõ, mikor
Bölcsesség meg a hatalom
Egyesült birodalmakat
Teremteni, megmenteni?
Vagy talán ez is csak a mi
Legendánk, kései vigasz,
Történelem... mit tudom én,
Ebbõl mi igaz, nem igaz,
Mit tud a regényes-makacs,
Javíthatatlan képzeled?

De ezt a letört kõfejet,
Konstantin kolosszus-fejét,
Ezt ismerem. A bölcsesség
Az illyr arcból kimaradt,
Csak összefogó akarat,
Mely csal és öl és fenyeget,
Barbár, alattomos erõ,
Az élteti e holt szemet,
Hozzá a megújult idõ
Hatalmi eszköze, a hit,
A megtért és a térítõ,
Mely megvakul és megvakít.

A császár egyik kõkeze
Is megmaradt s most látható,
Külön. A megnyúlt mutató-
Ujj mintha éppen intene –
Talán a világnak javallt
Valami újat, eszmeit.
Mellette még egy lényeges
Kõtag: az óriási talp,
Mely tapos, és ha kell, kitart:
Az eszmének érvényt szerez.

S a harmadik! Constantius penészes
Zöld vasfeje.
Itt nincs erõ már, csak erõszak. Õs
Bizánc. Jaj, ez is milyen ismerõs!
Modern Bizáncok mestere
E fej s meredve vallja az egészet:
A hazugságot, borzadályt,
Kenetteljes szemforgatást,
Képmutatássá vált hitet,
Eunuchokat, spicliket,
Zsinatot, máglyát, hitvitát,
Császári döntést, intrikát,
Gyáván gyilkos tekintetet,
Összeroppant gerinceket,
A jámbor ölni-buzdulást
S az észrevétlen pusztulást.

Nicolaus Cusanus sírja

"Coincidentia oppositorum..."
Cusanus

Ellentétek keresztezési pontja
Ez az egész világ, a végtelen sok
– Lényeiben, és mégis oszthatatlan
Egység. Az Isten is, az abszolut nagy,
Ki mindent átfog és az abszolut
Parány, melyet a legkisebb dolog
Magába foglal. Minden lény, egyed,
Ellentétek keresztezési pontja:
Az ember kis világa – parvus mundus –
Melyben találkozót ad újra s újra
A halhatatlanságnak a halál,
A léleknek a test – e kis világ
Tud is a rengeteg találkozásról.
Ellentétek keresztezési pontja
Vagy magad is, aki ezt megtaláltad,

Te, Cusanus, bíboros és eretnek,
Istenkeresõ világfi, utolsó
Skolasztikus és elsõ forradalmár,
A vallás és a tudomány, a dogmák
És misztikák nagy összebékítõje,
Ki õrizted a régit és az újat
Fellobbantottad. Hogy kerülted el
A máglyahalált, a kiátkozást?
Hogy tudtál élni Róma gyanujában?
Most itt vagy Romában, a San Pietro
In Vincoli-ban, márványlap mögött.
Félezer éve fekszel itt, Cusanus,
És a márványon át erõd merész
Sugara megtalálja új meg új
Ellentétek keresztezési pontját.

Az eretnek vallomása

Tizenöt év elõtt egy templomba vetõdtem.
Jajgattak elfelejtett dallamok.
Egy imakönyvben zsoltár állt elõttem:
"Zsákmánnyá lesznek zsákmányolóid,
Prédává lesznek prédálóid."
És agyam visszahallgatott
És felvillant sejtlapjain,
Amit Marx, Engels és Lenin
S a szeminárium karmolva, vájva beleírt:
"Die Expropriateure werden expropriirt."
A kisajátítók majd kisajátíttatnak.

Emlékszem még a vad, tudós titoknak
Szélzúgására, mellyel eszméletembe csapott.
Kik ezek, miféle papok,
Hogy ezer éveken át egymásnak felelnek?
Tizenöt évbe tellett
Megérteni
Az egetvesztett bosszúvágy
Vijjogó viharszavát.

Tizenöt év, a halogatás évei,
Az önáltatás évei.
Mint gyáva beteg a sebészi késtõl,
Úgy féltem a felismeréstõl,
S mint szerpentin-út a meredek erdõt,
Kerülgették a kín-termelt tekergõk,
A sok váratlan összefüggés, kapcsolat,
A kopár érvet, melytõl visszarettent
Elmém és óvta még a menthetetlent
Tizenöt év alatt.

És elkalandozni még volt elég út,
Meglátni, hogy a múlt jövendõt alakít
S ótestamentumi, rejtett, mély vezeték fut
A gépfegyveres forradalmakig.
S még tudtam hinni, hogy amit hiszünk, merünk,
Megint jó hírés a történelem kovásza
Az emberiségnek, mely úgy merült
A megváltásba, mint langy pocsolyába.
S még hittem, hogy ha a világ csak álom
Vagy pára, fényhullám, energia,
Nem hagyhatom úgy, ahogy itt találtam,
S belelnyugodni nem lehet soha.
Én nem fogadtam el, hogy mindig így volt
S történelemben is van lánc-szabály,
S hittem, hogy az "okosak, minta kígyók"
Az apostolok után ránk is áll.

Így csalt tovább a máskorés a máshol,
És így készült bilincs a lázadásból,
S amit ötezer év vallásai
Szorításukból kihullani hagytak,
Segítségére hevült az anyagnak,
Az elnyomásnak és a rabszolgaharagnak:
Hitnek és szabadságnak látszani.

Modern mágiák kora jött el és
A természet helyett a termelés
Magasztosul itt isten-szörnyeteggé.
Mint régen a napot, dörgést, folyó vizét,
Istené most a sár-emberiség
A társadalmat hízelegné.

Jövõbe röpített, ki nem próbált szavak!
Hurokként mind nyakunkba visszacsap.
Dagadnak a szavak vérrel telezabáltan.
Nép, nemzet, osztály, közösség – veszett
Teremtményeink. Óriási cet
Habzsolja már az életet, az Állam.

S rabjuk lesz az is, aki ellenük tör
És sietnek a vesztesektõl
A gyõztesek a rosszat eltanulni.
Rossz szavakkal mérgeztük meg a földet
S mindegy lesz már, hogy kiket ölnek:
Szaporodnak a Sátán vértanúi.

Az új Tamás

És a Tizenkettõ között vala egy,
Akit Tamásnak, a Kettõsnek hívtanak,
És mikor azt mondta Jézus: "Ahova én megyek,
Ott legyetek ti is – tudjátok az utat",
Így felelt: "Hova mégy, nem tudhatjuk, Uram.
Mi módon tudhatjuk, hogy az út merre van?"
És monda Jézus a Kettõsnek, a szegénynek:
"Én vagyok az út, az igazság, az élet."

És majdan, mikor a feltámadás
Után a tanítványok újra látták,
Nem volt közöttük a szegény Tamás,
Csak hallotta a test feltámadását.
És mondták akkor neki: "Mi láttuk az Urat."
S õ felelé: "Ha kezén a szögverte sebet
Az én szemem nem maga látja,
Ha be nem bocsátom az ujjaimat
A vérezõ oldalába,
Ha hozzá nem érhetek,
Ha hét sebét meg nem tapintja kezem –
Én nem hiszem, én nem hiszem."

És nyolc nap mulva együtt ültek tizenketten,
És közöttük Tamás, a Kettõs, a hitetlen.
És a zárt ajtón Jézus belépett
És szólt hozzájuk: "Békesség tinéktek!"
És mondta Tamásnak: "Hozd ide ujjadat,
Bocsásd oldalamba, érintsd meg te magad,
A szögeknek helyét szemeddel nézheted,
Elhoztam kezemet, hozd ide kezedet,
Sóvárgó kezedet mártsd meg hét sebemben,
Légy immár hívõ, ne légy hitetlen."

És szólala Tamás: "Megjelentél nekem,
Te vagy az én Uram, te az én Istenem!"

"Mivel láttál engem, hiszed, hogy én vagyok:
Akik nem látnak és hisznek, azok a boldogok" –

Felelte Jézus Tamásnak.

De én, új Tamás, azt mondom: boldogok, akik látnak.

És boldog vagyok én, hogy láthatok,
És elmondhatom, hogy "Feltámadott!"
Feltámadtál, sírbatett nemzetem,
A hét sebedet látta két szemem,
És kezeden a vasszögek nyomával
Megjelentél a zárt ajtókon által.
A nyûvek között megmozdult a tested,
A sziklakövet félregördítetted,
És eljött közénk a pünkösdi lélek,
S értelme lett értelmetlen igéknek.

Mert én voltam az a Kettõs, hitetlen:
Azt hittem, nem vagy, csak a képzeletben,
S hitetlen ujjamat sebedbe mártva
Tudom csak, mi a test feltámadása,
És szólni nem tudok, csak dadogok:
Magyar vagyok.

És köszönöm, hogy szent sebed elõtt
Életem tornya összedõlt,
S kiárad bennem boldog szégyenem,
S minden szenvedve hordott kételyem
S a szenvedélyes értelem
Érvénytelen, érvénytelen.

Halottak napja. A határon át
Özönlenek idegen katonák.
Jönnek a hódítók s a gyilkosok –
Magyar vagyok.
És nem vagyok többé Kettõs, csak egy,
Bizonyosság dobbantja szívemet,
S értelme lett a nem-értett igéknek:
Te vagy az út, az igazság, az élet.

1956.

Egy régi dal visszhangja

Egy gödölye, egy gödölye,
Apám vette két garasért,
Egy gödölye, egy gödölye.

Apám vette két garasért,
Szökellt, mikor házunkba ért.
Együtt láttuk, emlékszel-e?
Egy gödölye, egy gödölye.

Jött a macska, jött a macska,
Sárga szemét villogtatta,
Ûztük, visszasurrant hátul,
Házi herceg, éjjel bátor,
Megölte a kis gödölyét,
Kit apám vett két garasért,
Aranyidõ tûnt öröme,
Egy gödölye, egy gödölye.

Szállt a szaga már a vérnek,
Ólálkodott kint a véreb,
Átugrotta a kiskaput,
Macska visítani se tud,
Szikra szeme ólmos üveg,
Vére vérrel keveredett,
Macskavér és gödölyevér,
Kit apám vett két garasért,
Piros lett az udvar földje.
Egy gödölye, egy gödölye.

Ki botja is volt az a bot,
Mely már fölötte suhogott?
Nem emlékszel, édes húgom?
Én sem tudom, már nem tudom.
Lendült föl-le egyet-kettõt,
Jól forgatták, gerincet tört,
Két ütéssel agyoncsapták
A gödölyeölõ macskát
Torkonragadó lovagot,
Egyet nyikkant, megállt a bot,
Többet nem ütöttek vele,
Egy gödölye, egy gödölye.

Ki gyújtotta azt a tüzet,
Melybe a bot beléveszett?
Azt hitted, hogy voltál bíró?
Voltál bárdolatlan bunkó.
Aki használt, tûzre vetett,
Agyonverted azt az ebet,
Mely a macskát megharapta,
Mert széttépte az a macska
A gödölyét, akit apám
Vásárolt a két garasán,
Lobogott a tûz ideje,
Egy gödölye, egy gödölye.

Nem lobogott szakadatlan,
Volt elég víz a kutakban,
Teli vödrök zuhogása
Fullasztotta pocsolyába,
Amikor már elhamvadott.
Benne az a vadbuta bot,
Amely leütött egy ebet,
Ki egy macskát kivégezett,
Egy gödölyét az a macska
Marcangolt szét darabokra,
Azt a fehér kis gödölyét,
Kit apám vett két garasért,
Tûz ereje, víz ereje,
Egy gödölye, egy gödölye.

Víz ereje szerteáradt
Udvarunkba pocsolyának,
Arra jött egy büszke ökör,
Egykedvûen hörpölte föl
A pocsolyát, mely korábban
Legyõzte a zabolátlan
Tüzet, amely elégette
A botot, mely a vérebre
Ütött, arra, amely ugrott,
Átharapni macskatorkot,
A macskáét, mely hõsileg
Egy gödölyét leterített,
Apám vette a gödölyét,
Két garasért, két garasért,
Mindig új vér, régi mese,
Egy gödölye, egy gödölye.

Egyszer voltak, hol nem voltak?
Régi mesét új vér folytat.
Új kéz próbálja az õsit,
Örök tagló emelõdik.
Mi történt a bús ökörrel?
A mészáros maga jött el.
Levágta a büszke ökröt,
Ki tûzölõ vizet hörpölt,
Ökör vizet, víz a tüzet,
Tûz a botot, bot az ebet,
Kutya irtotta a macskát,
Hatalmat a hatalmasság,
De az soha nem ontott vért,
Kit apám vett két garasért,
Ártatlanul került bele
Egy gödölye, egy gödölye.

Aki hátravan még, hova
Indul a Halál Angyala?
A mészáros dagadozik,
Mutogatja bõsz izmait,
Henceg, iszik, úgy énekel
A székálló legényekkel,
Vér megalvad, tagló pihen,
Elszunnyad a balsejtelem,
De te itt vagy ébren, közel,
Sötétarcú angyal, jövel,
Leteríti erõs öklöd
Azt, ki levágta az ökröt,
Mely felhörpölte a vizet,
Mely eloltotta a tüzet,
Mely elégette a botot,
Mely a kutyára lecsapott,
Gyilkosára a cicának,
Mely a gödölyére támadt,
Kit apám vett két garasért,
Azt a vért, a gödölyevért
Felitta a Szentek Szentje,
Egy gödölye, egy gödölye.

A gödölyét, a gödölyét,
Kit apám vett két garasért,
Azóta az öröklétig
Szikraszemû macskák tépik,
Kutya ugrik, macskát öli,
Kutyát a bot agyonveri,
Tûz égeti a botokat,
Bosszútüzet víz oltogat,
Sárrá lesz a víz, a tiszta,
Pocsolyát az ökör issza,
Büszke ökröket azóta
A mészáros letaglózza,
És míg dagad diadallal,
Levágja a halálangyal,
De majd õt is elbocsátja
Szentek Szentje, Élet Fája,
Hull a Halál Angyala is,
Ahová a tûz meg a víz,
Honnan a bot, macska, kutya
Nem jön fel a fényre soha,
A mészáros, sem az ökör
Ütni, bõgni nem támad föl,
De nem múlik, de visszatér,
Kit apám vett két garasér,
Felszökell a világ szíve,
Egy gödölye, egy gödölye.

Mikor a rózsák nyílni kezdtek

Emlékszel? amikor a rózsák nyílni kezdtek,
Már nem voltunk fiatalok –
Házunk körül virágzó sírkeresztek,
Szívünkben sok friss halott.

Tudtuk, hogy a boldogság lopott jószág,
Akkor is, ha férj-feleség
Nézi, hogy bomlanak bokron a babarózsák,
Fogják egymás kezét.

Sok hajszálad lett õsz éppen abban az évben –
Emlékszel? volt is oka.
De ami fekete maradt, még feketébben
Ragyogott, mint valaha.

Szemedbe, a töretlen csodájú, vad tükörbe
Tört fényeket rejtett a rémület,
És zavarosabb lett tiszta, haragos zöldje
S attól lett édesebb.

Ujjongó áhítattal ébredtünk reggelente,
Te a kertre, én terád –
Ez az öreg nyarunk szelíden betemette
Velencét s Angliát.

Mint furcsa ráadást vagy veszélyes messzeséget
Kezdtük nézni a holnapot –
Ez volt az a nyár, mikor a tél szele szíved
Koszorújába kapott.

Volt vidámabb nyarunk s merészebb azelõtt,
De emlékszel? ez volt a legszebb.
Némán kertünkbe hajoltak a szomszéd temetõk,
Mikor a rózsák nyílni kezdtek.

Rapszódia József Attiláról

Évrõl évre még mindig észreveheted, ha kinyitod: nemtudott tartalmát bontja a fényre egy-egy titok, ahogy átengedik a szavak, a sorok, és mégis évrõl évre jelentésekkel sûrûbb lett a mélye. A fájdító, mögöttes áram mit rejt magában, hogy ahol kinyitod, rejtelmes lett a megértés hirtelen és egyszerû a titok? A gyõzelem vértanúsága.

Mert nem tért ki semmi elõl és mindent õ vállalt magára. És felelt minden kihívásra. És minden átokkal megáldatott. És gyógyító párlatot szûrt le Európa mérgeibõl. És bölcsesség lett benne a hóbort, és minden, ami botránkoztató volt, természetessé vált benne és csak benne. Mert övé lett a kor könyörtelen kegyelme. Az értelmetleneknek érthetetlen, a handabandáknak halandzsa volt, és aki a felhígult õsigék langyos vizében ült elégedetlen és a kényelmes költõiség közérthetõ ködébõl ki se látott, a lázadt logikában zagyvaságot szimatolt. A kenetlenül csikorgó kenetteljesek, a múmiává merevült modernek világvak dölyfébe dermedt, hályogos szemének õ, akiben tömörült a soselátott lényeg, csupán a megunt régiségek rikító zsibvására lehetett. A botfülûek zenétlennek ítélték, és akik épp hogy megtanulták a leckét és tudták, hány láb a mérték, vállveregetve, bátran, fölényes kioktatásban részesítették õt, akiben a nyelv, a rím, az ütem minden tudása elegyedett. A lecsapolatlan mocsarak miazmás fajgõzei alatt hepciáskodó, hetyke gyarmat nem látta eléggé magyarnak, és õ volt az, akit szolgának neveztek a szolgák. Az új istenek ebeinek eretnek volt, akinek nyomába eredtek, és falkában csaholták. Õ volt az, akit gyûlöltek, hiába. És õ volt az, akit hasztalan szerettek.

Mert õ volt az, aki elmaradt, és õ volt az, aki megmaradt. És õ vetette magát a vonat elé helyettünk. Ezért lehettünk elevenek. És mert õ nem bírta ki, ezért nem kellett nekünk a versrõl lemondani. És õ, a hétszer bátor az ép eszét eldobta magától egy nemzedék helyett. Ezért tarthattuk meg, amit õ elvetett. És mert minden szavának ez az áldozati párlat, ez a megváltó hitel ad fedezetet, versébõl ezért nem hullik el soha az, amit õ beletett, sõt új és új jelentést kap a korszakokon át, és az õ jelentése megváltoztatta a nyelv egész anyaságát, és aminek érvényt adott az õ mindentmerése, az érvényes volt a tételre is meg az ellentételére, és az õ iszonyatai kérlelhetetlenül és hétféleképp érvényes szavakban tudták kimondani azt, ami kívül-belül kibírhatatlan. És feloldozta szívünket.

És ezért a miénk az ünnep. Mert belõle is élünk. És nemcsak azok, akik – tán hajdan ellenségei – az õ ütemét kezdték zengeni és utánozni a szavait, a mondatait, de mi is, ha megadni kezdjük azt, ami kelletik, és a kimondhatatlant kimondani, érezzük az õ erejét, elhozza a nagy vezeték, akár Aranyét, Babitsét. Mert ez az õ vére, ez a mi vérünk. És ezt cselekedjük az õ emlékezetére. Mert önmaga csak az lehet, aki mások helyett valamit magára vállal, és az nyeri meg az életet, aki új játékba kezd a halállal.

A város télen

(részlet)

A kíváncsi búcsúzó

Hol a vörös nap? Márt csak egy szikra a szürkeségben. A kopasz férfi az ablak mögül végig követi hamvadását. Mire kilép, vastagon hull a hó. Mitõl olyan sietõs a lépte? A búcsúzás sürgetõ napszaka ez. A temetõben már belesüpped a lépte a frissen hullt hóba. És a fehérség közepén, a hó sûrû függönye mögött olyan furcsán hangzik, hogy "átadjuk testét a tûznek". És az a fázós,. fiatal szertelensége a tartós télen át hol lobog, miféle tûzben?

Hol mindenütt megfordul ez a hirtelen izgatott idegen a hirtelen hóesésben! Egyszerre megint a Belváros utcáin, terein láthatjuk cikázni céltalanul, de azért sietõsen. Már a szüntelen hulló havat bevilágítják a neonok, de õ még egyre rohan, mint akinek halaszthatatlan dolga van, mintha csak sürgõsen ettõl is, attól is búcsúznia kelene, képletesen és egyoldaluan, s egy-egy pillanatra betérnie ide meg oda, ahol ez meg az megfordulni szokott, pedig fogadni mernék, hogy közöttük nem egy akad, aki semmiféle utcán se jár többé soha.

Ahogy véglegesedik az este, erõre kapnak a város fényei, átragyognak a viduló havazáson. Az utca emberekkel lesz teli: nem lehet messze most sem a karácsony. Nem a búcsúzás évszaka ez. Már a behavazott, izgatott és mégis otthonos idegen szemébõl is kiles a kíváncsiság. Megint lefut a partra, megnézi a híd helyét a sötétben. Vagy elképzelni, milyen lesz majd készen? Mit képzel, mennyi ideje van hátra még? Mit nézi az épületen az állványzatot? Mit akar még kivárni? És mi mindenre kíváncsi? Hát nem megáll a nõi kirakatok elõtt, nézni az újszabású fehérnemût, az olasz orrú cipõt? Sõt megnézi bundáikban a nõket, az újakat, bolondos kucsmabozontjuk alatt a havas szemöldököt, a kipirult kis orrukat. Mit képzel ez a kivénült bennszülött? Miért remeg a szájában izgatottan a cigaretta, míg téli lábuk az új havat tapossa? Miért andalodik el azon, hogy hull a hó? Mit képzel ez a kíváncsi búcsúzó?

Miért nézi olyan figyelmesen a kirakatban az idegen italokat? És a virágüzlet elõtt mit keres? Mi köze a lila orchideához? És amikor a hóesés szûnik, miért áll meg a sarkon? A zebracsíkon átkelõ tömegen mit nézhet olyan türelmesen és komolyan ez a nyughatatlan idegen? Minek örül? És miért? Talán önzetlenül? Vagy azt hiszi, mégis mindenben benne van és ha majd eltûnik innen, õt õrzi minden? Hogy mit nem képzel egy ilyen szegény, búcsúzó idegen!

Párbeszéd két ismeretlen között

És megint a rózsák.
És megint a nyár.
Még észreveszed?

Egyre sûrûbben.
Fut az év.
És egyre rövidebb.

Lassan kifogysz az idõbõl.
Kifogyok.
No és mi lesz?

Mi lenne? Az, amire azt mondják, természetes.

Szóval, eltûröd?
Nem. Csak kibírom azt, ami tûrhetetlen.

És mivel készülsz rá?
Semmivel.
Most is mi van a kezedben?

Hát az, ami szokott. A cigaretta, a pohár, a toll.

Persze, a szánalmas kacat, amihez ragaszkodol,
A személyes holmi, az emlék, az arcok, a tulajdonod.
Meddig akarod tartani? Jobb lesz, ha eldobod,
És üres kézzel elindulsz és elmégy az utakon túlra,
A domb tetejére.
                    Minek?
                             Addigra õsz lesz újra,
És a domb tetején, ahol egy fa, egy bokor sem akad,
Hideg esõ veri az árvalányhajat,
És a csupasz domb tetején az esõ téged is csupaszra ver,
És kimossa belõled azt, amit ma fontosnak hiszel,
És kihullanak belõled az arcok és adtok,
És a lényegig csupaszon átléphetsz, tudod, hová.
                                                              Nem akarok
Átlépni sehová, ha nem úgy, aki vagyok.
És nem megyek föl a csupasz dombra.
                                                Ne légy konok.

De konok vagyok és még mindig gyûjtöm azt, ami megtelít,
És konokul nem akarok lecsupaszodni a lényegig.
Tudom, kifogyok az idõbõl. De nem akarok kifogyni
Abból, ami a hideg esõben is tán fel tud majd lobogni.

És mit gondolsz? Azzal a lobogással megnyered
Azt, ami vár? Vagy annak is tán feltételeket
Szabnál?
Nem. Csak a feltételeit nem fogadhatom el,
És aminek nem én kellek, az énnekem se kell.
Mert lettem, ami lettem, és magamat meg nem adom.

Elveszi úgyis.
Vegye el, ha van ilyen hatalom.

Kifogysz az idõbõl. Készülj, mert készül rád az, ami vár.
És mi lesz addig?
Megint a rózsák és megint a nyár.

(A vers a szerzõ elmondásában letölthetõ innen. A fájl lejátszásához szükséges program shareware verzióját le lehet tölteni a következõ címrõl: http://www.realplayer.com/.)

Határozók és kötõszavak

Jóllehet ez és jóllehet az és jóllehet garmadával,
Mindazonáltal, jaj, mindazonáltal az egész is mindazonáltal,
Feltéve ha és feltéve hogy és feltéve azt, amit,
Ennélfogva és immár az úgyse, a mégse aligha segít,
Mert bõven van itt a mivel, a miáltal, a minekutána,
Nyilvánvalóan terjed a továbbá komor hiánya,
Hiába itt a noha, sõt hátha, a talán, a még,
Tudvalevõen elégtelen itt az elég meg a sosem elég,
Hovatovább, ha ezért, ha azért, ha akárhogy, mindenesetre,
Elvégre, végre és végül is mindegy már, elkezdve vagy berekesztve,
Tehát és pedig és hahogy és sehogy és valahogy mégis,
És ha egyúttal, akár beleértve, azonban azért is,
Mert a fõnevek, igék, a képek is egyszersmind kihullanak,
Marad a közbeszéd maltere, csikorgó, ügyetlen vivõanyag,
De ha elárasztanak az esetlen határozók, a kopár kötõszavak,
Végeredményben nem fontos más, csak a csak meg a csak meg a csak.

Költözés

Minden mielõtt végleg
Felszámoltatik
Minden jelentésébõl kikopik
Már csak valami lefokozott élet

A kibukkanó szögek vezetékek
Csupaszodó falak
A lehulló vakolat
Fiókok tartalma szanaszét
Egymásba gabalyodva
Mint a tudatküszöbre szabadult
Gondolat- és képzettársítások

Egy összetépett gúnyvers – a modelljét
Félévre rá megölték – régi tagkönyv
Az elsüllyesztett fénykép az utolsó
Az a megkínzott arc a búcsúzáskor
A méltóságos asszony levele
Mikor kellõképpen tájékozódott
Leányom ennélfogva kénytelen
A tanfolyamból végleg kimaradni
Levelek meghalt aki írta meghalt
Akinek írták hirtelen sorok
Indulván messze földre szeretettel
Üdvözöl az akire néha gondolj

Rejtett asszociációk
Ez volt a lakás láthatatlan
Idegzete és most a szálak
Fájnak összegubancolódtak
Lecsupaszodtak nem takarja
Se csont se bõr leapadt róluk
Kímélõ zsírpárnázata
Ha véletlen tekintetünk
Futtában megérinti miden
Kikandikáló sor külön
Vonaglani kezd görcsbe rándul

Puszta csont üresek a polcok
Szekrények tátonganak
Idegek zsigerek átkötözve
Csomag csomag csomag csomag
Aztán megmozdulnak a bútorok
Drótok körték elhagyják a falat
Aztán hiány sem csak merõ üresség
Mi maradt itt belõlünk mi maradt

Mi maradt abból hogy tizenöt évig
Itt éltünk írtunk festettünk szerettünk
Itt rettegtünk nevettünk öregedtünk
Mi maradt ez az összevisszaság
A teherautó három fordulóján
Ez a megbomlott összetartozás

Vagy higgyük, hogy majd odaát
A túlsó parton újra összeáll
És eltart még egy darabig?
Higgyünk – miben? halottainkban
Akik az otthont éltetik.

Az õrült város

Épp csak egy feketére? Hogyan is kéne mondani?
Csak csitt, szívem, csak csitt! Valahogy így talán?
Hogy mikor vacsorázunk? Kilencre készek leszünk.
Elvégre mégse mondhatom meg neki,
Hogy milyen izgalmas út ez. Hogy félek ettõl az úttól.
Hogy azt sem tudom, szabad-e visszamenni.
Oda visszamenni. Kihívni a sorsot
És azt a tébolyból született várost.

Ki hitte volna,
Hogy az autóút ilyen unalmas? Hogy a gyorsaság
Álmosít? Ez a veszélytelen sebesség.
Az útjelzõ kövek, a piros jelzõlámpák.
A gépkocsipálya. Ki gondolta, hogy az ember
Fölfelé száguldva bóbiskol? Mit fölfelé?
A tornyokkal, ívekkel, sikátorokkal,
Lépcsõkkel megtoldott magasság hiába tátja
Félelmetes kõodvait: nem venni észre
Kocsiból éjszaka – egyszerre fent vagyunk.
Hogy történt, zökkenõtlen, riadástalan?
Átaludtam? Itt áll a befejezetlen
Székesegyház, a tér kagylója odalent.

És hol igyuk a kávét? Persze, a téren. Itt vagy ott?
Innen látni jobban a rózsaszín nádbuzogány-
Tornyot, tetején a nagy fehér kõvirággal.
Fekete, fagylalt. Ez a fiatalember
Most vallja be, miért akart éppen itt feketézni.
Mert itt vesztette el az elsõ lányt, hat év után.
Szeret ebbe a városba átugrani
Este, vacsora után.

Mondjam el neki,
Hogy búcsúztam itt én is? Még ha egyedül volnék,
Akkor sem tehetném. Nem is értené.
És mit is mondhatnék el neki? A forró napsütésre
Az ijesztõ éjszakát, a kettõs gyötrelem-ágyon
A széthúzó szenvedést, a zokogást, a másfelé
Epedést, a mégis-összetartozást, a halálig
Tartót, a menthetetlent? Vagy a másikat,
A késõbbit, a hideg esõt, a rettegést az utolsó
Menedékért, a kövek, a görcs fenyegetését?
Szóval, két szerelem szorítását. És közben a körbefutó
Közök, sikátorok útvesztõje, mind a kétszer
A nappal, az este, a befejezetlen
Székesegyház, a kagylótér odalent.

De mindez
Most is jelen van, meg se támad, nem is fenyeget már,
Csak néz ránk, majdnemhogy megnyugtatón, hiszen
Bizonyosság lett már az akkori rettegtetésbõl.
És valahol messze jár az a másik, a fátyol alatt
Keserûre csupasztva szorítja össze fogát
És rajtunk kívül már senki se tudja, ki volt õ.

Csak csitt, szívem, csak csitt – valahogy így talán.
Hiszen mindez elsimult már. Szerelem szorítása –
Nevetséges volna, ha egy óvatos öregember
Említene ilyesmit. A nagy rettegtetéssel
Pedig otthonosabb városban kell végül szembenézni.
Itt nincs más, csak a cassata, campari, kávé.
Hátunk mögött a táncdal, a csitítóan új
És ingerlõn ismerõs, meg a megkövült téboly,
Az elhagyatott kagylótér, a befejezetlen székesegyház,
Meg a város jelmondata: cor magis tibi pandit,
Szívedet tágabbra nyitja – de mire tágabb?
Egyelõre csak a száguldva szundításra
A pirosan villogó jelzõkövek között
A kivilágított feketeségben.

Mimnermos témájára

"Élni mit ér, mi öröm van arany
szerelem tüze nélkül?"
Szabó Lõrinc fordítása

Mennyi éve mennyi ágyon
Ugyanegy testnek mennyi
változása
Hány város amit bevettek
magukévá
Tettek ugyanegy pár testnek
A változásban maradandó
Folyamatosságaival

És test a testnek test a testhez
Hol itt hol ott valamely ágyon
Reggel éjfélkor délután
Amikor a két arc mosolygó
Hullámaiba hullámain át
Szánt a sötét szél

Mi lesz ha vékonyodik végleg
Vivõereiben a vér
Ha hideg homály keserûség
Tódul a hevület helyére
Ha hiú helyettesítésre
Higul majd honában a hormon

És mi lesz ha marad még
Marad eltöltenivaló
Pillanat hónap év idõ
Marad mibe feküdni ágy
Esetleg város is halálig

Élni mit ér
Mit ér mi öröm
Mi öröm van arany
Van arany szerelem
Szerelem tüze nélkül

S a forró dél borulni kezd
Hanyatlik a hõség heve
Aranya híg homályba hûl
A harapás a szorítás
Lazulni kezd a lebegõ
Áldozat a király kihull

De közben ketten õk kihûlt
Sötétségükbe kivonulnak
És szánt a szél fekete tóba
Fekete széltõl felszítottan
Fekete fák közt feketén
Tüzelõ nélkül ég a tûz

Levél a túlvilágra

Már negyven éve, hogy utolszor átkaroltuk egymást
(Egyébként elõször is, azt hiszem:
Még nem volt divat férfiak között az ölelõsdi),
Én elfordultam csüggedten, te ott maradtál,
Mert nem és nem akartál csalni, bújni,
Lesz, ahogy lesz, ahogy Isten akarja – mondd,
Negyven év múlva már bevallhatod,
Hogy gondoltál-e gondolattalan
A nagy versekre, amiket megírsz majd.
Megérte, mondd? Tudom, neked megérte
A költészetért keresztre feszülni
És feltámadni versekkel rakottan.
Vagy írtunk-e szebb verseket azóta
Mi, akiknek megadatott a vénség?
De te, Miklós, nem fogsz megöregedni,
Ma is fiatalon s beszennyezetlenül jársz
Azon a megharcolt meredek úton
Amaz Ország felé, amelyben sose csalódtál.
Érvényesebb jel nem került kortárs útlevelére:
Megszáradt sárral kevert vér a hiteles pecsétje,
S ezt nem vonhatja vissza senki semmi módon.
Menj hát, Miklós, elõttünk, per saecula saeculorum.

1984.

Búcsúszó

Nem engedted be magadhoz,
Habár óhajt vala téged,
Csakhogy tudtad, nem olyat hoz,
Mire még lehessen igényed.

Mert minek ott a fölösleg,
Ahol úgysincs semmire szükség?
Ne tekints rá vissza! Követhet,
Mikor elnyeri õ is a vesztét,

S indul vaksin te nyomodba,
Hogy kétkedve odataláljon,
Ahol õt is tán befogadja
Egy iskola, túl a határon.

(Forrás: Vas István, Válogatott versei. 1999., Budapest, Unikornis.)

Ugrás a lap tetejére

Címlap, Üzenet, HelyzetJelentés, Mink magunk,

Élõkép, Vastartalék, Versnyom

helyzetember@freestart.hu