Mink magunk

Ebben a rovatban kapnak helyet a HelyzetEmber számára felajánlott művek. Fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy ezek az írások nem a "legjobbak", nem a szerkesztő ízlését dicsérik. Aki megtisztel bennünket azzal, hogy elküldi nekünk bármilyen írását, az viszonzásul nyilvánosságot kap. Ezt a rovatot nem mi szerkesztjük.

Hálásan fogadunk minden beküldött művet, címeink:

helyzetember@helyzetember.hu
szerkeszto@helyzetember.hu

Maróti Szabolcs Viktor Olivér Brigitta versei

Emelkedő emelkedő
Hol volt
(Démon diderget Ő tánc)
(Valakik a Part mellől)
Hollók a Kertbe
Egyedüli szikés talaj
Meg vált
Veleveteked
Rétenfekvő
pillaNAt
Alvatag alantas alvók
Lemegyek a térre
Homok hullám
a minimum
Valami történt
Halottszürke
És hogy ha...
Tükörtérben

Csőke Dénes versei

Létharc
Tél
Merre visz az út? / Merre ragad a pillanat?

Sys versei

Az Újjászületett Dionüszosz könyve
  Karácsonyi dal Prométheuszról
  Bűn és erény
  Tanács azoknak akik a tudást szomjazzák
  Ambivalens kötődés
  A cselekvő ember
  Apokalipszis-vízió
  Jegyzetek

Maróti Szabolcs Viktor Olivér Brigitta versei

Emelkedő emelkedő

Belekeveredhetetlenekkel körül véve
Felfegyverkeztetők ölében
Felfelé emelkedő emelkedő emelkedik előttem
Azért jó hogy ide egyidejűleg el jöttem

Befejezhetetlen tettek által tőrbe csalva
Felforduló formák ormán a hangba
Hajtja a halhatatlan hajtók helytartója a szánom
Azért jó volt ide egyidejűleg el találnom

2001. tavaszodó

Hol volt

Hol volt hol nem volt de mindig erről szólt ez a HonneyMoon
Élés érzés WC-zés meg amit a Tomi un
Hol nap
Hol a Nap
HolNapután menekülsz
Tegnappianap nap után ma megint holnap van
Élet érezÉsTeLennÜlsz a tegnapban
Érzés élÉsTeLennÜlsz

Mindenféle félbe befordult másoldal
Lényeg körül KeringŐ
Élet lényegem eleme nem enged el engem már
Úgy tűnikEl Ő KerűlŐ
MegemésztHetetLenn egységE emésztő
Negyed meg fél említő
BenNem ennél akkor ha nem kapnál kinnt
Dallam alá temetŐ

2001. szeptember vége

Démon diderget Ő tánc
Csapda elhagyott sík sánc
Tőröket tűzdelő táncos
Gyűl ölet ömlesztőt vájdos
Fekéllyé forrnak a rések
Fröcsögni kezd át a Méreg
Gyűl ölök ellenn a mennybolt
Szétszakad eláraszt megfojt

2002. július

Valakik a Part mellől
Nézik az Áramlót
Hátukat támasztják
S a lábukat mindenhol
Lökdösi a sodra
Mintha még mozgatná
Kitátott kék szája
Mintha még mondhatná:
Milyen szép a sodrás
Gyönyörű Áramlás

1999. ősz

Hollók a Kertbe

A hollók a kertbe szállnak
Pedig eső van
Fejembe ereszt a mának
Pedig e sör rak
Szépek a szállingodzók
De szebbek a szállók
Égkörök között s velük
1-é válok

2003. 06. 18.

Egyedüli szikés talaj

Egyedül iszik és talajon fekvő
Rendőrrel összekeverhet ő
Kártyát és Mátkát
MegVárta a Várvavárt

Aztán egy hegy oldalán fel kell
Kelnie a napnak reggelt
Hozó oltalmazó oltárán
Várta meg a várvavárt

2002. augusztus vége

Meg vált

Kiválasztódik a megváltó
Az ősenergia tenger hullámai összecsapnak
A létrejött speciális helyzetben az alapformák beleégetődnek
majd kiengedik lenni

És azt választja hogy nem választó

2002. április

Veleveteked

Vele vetekedő
Erő
Vele veteKedve
Megnő

Vele vetekedő
Erő
Vele vetekedve
Erősödik éppen te meg kirakod a képen a love me tendert

Mer a másik ásítása éppen úgy a vermet ássa maga
Alá

Nem történik semmi
Éppen csak ennyi

Nem szállnak helikopterek      Nem jönnek repülőgépek
Nem történnek nagy csodák      Nem robbantanak iskolát

2001. ősz

Rétenfekvő

Rettentő rétegfelhők
Foszlanak fölöttem
Fergeteg fellegekkel
A nyár már mögöttem
Fraktálos formáit
a Szél fújja földivé
S füsttánca fejedben
Fordulhat bármivé

Bár titokban úgymarad
Hol ered a pillanat
S hátulról nézi csak
Az idő hogy mit farag
Belőle felőle
Faraghat ki bármit
Törvénye töretlen
Csak tetőled nem látszik

2003. szeptember 13.

pillaNAt

Madarak mennek
Vonók húzódnak
Szemhéjak csukódnak
Titkok kitudódnak
Egy levél megrebben
Egy másik lehullik
A tetőn macska jár
A jég meg olvad már
Itt most tél lesz
A másik oldalon nyár
Az összes mű rólam szól
És Nap a Holdsugár
Én vagyok Te
Viszont Te is Én vagy
A felhők az álmaim
Reggelre dért hagy

2003. szeptember

Alvatag alantas alvók

Alvatag alantas alvók
Az alvilágot szolgálják

Tükörország
Tisztázatlan törvényeibeburkolodzva a rosszat
A létrehozzák

Éjnek évadján
A vadak vadját hagyják
A végrehajtják

2003. október

Lemegyek a térre

Lemegyek a térre felveszem a port a szél éléről
Elölről kezdem le ne maradjak a végéről
Menetel a ménes a végcél kétes a mindenség
Bebábozódva Acéllepkeképesség

A tenyered a kenyered a tetted ad enned minden téren
Az egészet téped ha széttépve mindig a részed nézed

Ez egy folyamat de folyton már az elején megfojtják
De halhatatlan alkata alkalmatlan arra hogy elnyomják

Homok hullám

Isteni szépség
Vétkező kétség
Leplezetten jelenlévő
Nyilvánvaló eltérítő
Érthetetlen értetlenség
Tovacsordult éretlenség
Mindent tudó unatkozó
Sátán ágyán duhajkodó
Vonalból lett labirintus
Akadály vagy földi rítus
Eltévedve megérkező
Megmérgezett vetélkedő
Véletlenül de most már Végleg
Okból ok jön ez a Bélyeg
Útra lépsz s második lépted
Az út szívja már talán érted

2002. április

a minimum

Pályáraállt törpék
Energiairigy görbék
Mentén mennek körbe
S csalják magukat tőrbe

2002. november

Valami történt

Valami történt
Aztán egy másik
Amiből sok más
Másik ki mászik
Aztán meg abból
Egyre csak több lett
Furcsa hogy látom
Fáj ez a többlet

Annak ellenére elé áll és még
Mondja hogy te tőled függ hogy ez itt épp
Erre megy vagy arra amerre viszed
Arra kanyaródik amerre hiszed

2001. tavasz

Halottszürke

Halott házak lenn a téren
Szürke madarak eszik
Halott élőlények éppen
Szürke dolgukat teszik

1997.

És hogy ha...

És hogy ha közelről megnézem
Ebbe a megállóba csak buszok jönnek el
Padkára ül inkább és öngyújt
És a házak között jön már a Reggel

Fénykép ha volna róla
Arról biztos megismerném
Térképeket fest a szóra
Hogy véletlen el ne tévedjél
Nem baj ha nincsen itt
Mert jó nekem a Semmi is
Előhívom s a negatívjából
A falra kenek egy kicsit

2001.

Tükörtérben

Tükörtérben szemből táncol
Hamut szór és az árnyékán szól
Úgy van a Naptól a Föld ahogy akkor

Három ember a fénynek a másik
Oldalán-áll, dekkel játszik
Nézik a végét hogy hátrébbről mi jön még

Egyik álom kibújik a zsákból
Önmagától Önmagából

Önmagától Önmagából

Csinál Valóságot
Csinál Valós ágat

Önmagától Önmagából

1999. 01. 23.

Csőke Dénes versei

Létharc

Hittem régen: egy a szerelem.
Hittem régen: szép az életem.
Hittem régen sok eszmében,
Elmém tébolybörtönében.

De ma, ma a hold fénye felnyitotta elmém,
A spiritusz kiszállt,
s kezdetét vette egy szellemibb lét.

Hittem sok mindenben, ami elveszett,
Valamiben mindig kellett.
A hold az én új holnapom,
Senki vagyok, de már tudom.

Tél

Esik az eső a téli tájon,
Ködlepel alatt alszik a város,
Elhagyott helyen járok,
Talán egy jelre várok?
Az úton mélázva járok,
S mindeközben álmodom.

A fákról hó, dér hull alá,
Az erdő megrázza magát,
A szél nem fúj, csak sóhajt talán,
Az ágon fázva ül a madár...
S hiába kapna szárnyra már,
Így hát ugrik fázva ágról ágra.

A nap sugarában csillog a jégcsap,
Betakar a hó ezt azt, a csélcsap,
A szél a faágak közt szétcsap,
December van, még csak...
Csillagmagányában néz az
Ég, a föld fázik, szegény.

Hirtelen jön az ébredés,
Körülnézek, kétkedés,
Az idilli kép szerteszét
Foszlott, ezerfelé;
Nyoma nem maradt, csak e kép,
Mit szívemben őrzök, sötét utcán hazamenve.

Merre visz az út?
Merre ragad a pillanat?

Szó nem jön ajkaimra ez éji órán.
A sötétben utat tör a régi rém.
A szél elfútta a derű nyomát,
Nyomában a vén éj,
Szél söpri az út porát.

A világ dolgain merengek,
A sötét éj magába zár.
Az élet zajlik, semmit nem tehetek,
És nem tudhatom mi vár.
Nem tudom, mit tegyek.

Nem tudom, mi vár rám,
Nem tudom, hogyan lesz.
Mennék, akár világgá,
Mit tegyek, ó mit tegyek?
A hold fehér szeme vigyáz rám.

Senki igazán nem ért,
És a világot nem értem.
De szívem mélyen, titkon remél,
De az élet kiismerhetetlen.
Egy gondolat mondd, mit ér?

Áttör lelkem az éjjelen,
Folyvást új nap virrad rám.
A hold szeme már nincs velem,
Jó, vagy rossz köszönt rám?
Most nekem kell döntenem.

Sys versei

Ez a ciklus újabb, kevésbé tudatos módon született "verseket" tartalmaz. Leírásuknál a szubjektív önkfejezés volt célom, nem valamiféle "objektivitás". A bennük megjelenő tartalmak nem konfrontatív céllal születtek, de bizonyos elemek sértőek lehetnek néhány olvasó számára. Számukra készítettem a jegyzeteket, ez néhány félreértést eloszlathat. Ezt azok is használhatják, akiket nem sért a tartalom, de el szeretnék kerülni a félreértéseket.

Az Újjászületett Dionüszosz könyve

"A szex ugyancsak elég korán rabul ejtett. De éppolyan erősen, mint a szex, a halál is elbűvölt. Szex és halál; ezek a legerősebb pólusok az életben. És feltehetően a halál mélyen benne rejlik a szexben. A franciák nemhiába hívják az orgazmust 'kicsi halál'-nak. Én mindkettő után vágyakozom."
H. R. Giger

Karácsonyi dal Prométheuszról

Érzed a langyos este lehelletét?
Fényt! Szikrázzunk mi is csillagként!
Hallod-e a szikláhozláncolt üvöltését?
Elhozta a derűt fájdalmat otthont kéjt
Kuporgunk a földön csak kushadunk
Testünk a szelíd pávián fogai nyála
Lelkünk a megvadított pávián vicsora
Hallod-e a máj reccsenését?
Nehezebben gyógyul az égetett seb és
Lassabban mint a vágott vagy tépett
A mágus fia akit megváltónak hívnak majd
Szólni nem tudott még hát sírt
Érzed-e a lázadó kínját?
Az ő tüzénél melegedett az istennek nevezett
A zsidók királya: a názáreti
Üljük meg a téli nyárünnepet
Áldozzunk halat és áhitattal emlékezzünk meg
A kuruzsló fiáról és a rabról
Akit leláncoltak az olümposzi istenek
Üvöltöd-e a tolvaj sikolyát?
A deviáns születésének ünnepén
A kitagadott próféta ünnepén
Aki kereszten halt meg
Akit meggyaláztak aki YHWH-ral egyenrangú lett
Akit Zeusz kirablójának ajándékával dicsőítünk

Bűn és erény

Karolinnak

Torz hangok recsegtetik a délután eresztékeit
Most úgy van velem a szépség ahogyan a
Az istenek fénye sugárzik az oltárból
A szegedi templom oltárából
Isten és a Sátán fénye beragyog és süt fekete napként
Ahogy embert és juhot ölni egy tett nem külön
Bűn vagy erény hit és bálvány amikor az idő sok
Hány karmán át futunk és rohanunk és rettegünk
El a korig míg ember megszabadul jutalmat nyer
Vagy örökre ítéltetik a fekete nap sötét tüzében
Látható a pecsét homlokunkon és akik eltévedtek
Az útról a hónaljukban és a bőrkötésben
Az acélos úton elsuhantak a remény erői
Egy délután a szőke villanása elmúlt a fáknak
Füveknek a mályvának a rózsának a jázminnak
A kék búzavirágnak mosolyával a sugárzás a sugárzás
A sugárzás elmúlt de akkor ott van az ember
Aki fest Az-Ember-Aki-Fest talán tudja
Ha beszorultál önmagad kelepcéjébe
A csapda a bűntudat és amiért küzdöttél a tett
Semmivé válik foszlik: ne félj lerombolni munkádat!
Mert embert és juhot ölni egy bűn vagy erény
Aki felel az elmúltak sóhajára aki válaszol a holtaknak
Az tudja a fehér test megsötétedik idővel a fehér tenyér
Kérgessé durvul a fehér zaj ad nekünk ott igét ahol ige
Csak csatornákon át csordul belénk a vallás az erkölcs a hagyomány
Csak az ige álcázói az ember ember nem tehet mást
Úgy szeret ahogy tud és úgy takarja magát halott
Mályvák és rózsák és jázminok és búzavirág szirmaiba be
József Attila talán tudja de elment el most egykor (majd egyszer?)
Vörös ajkakon az egy világ ezer tüze egy napon
Majd nem látjuk a fekete haj lendülését
Egy napon egy éjjelen egy ég és föld eggyé lesz
Egy napon
Nyilas Misi barátot talál ott ahol a horizont a láthatatlanba szélesedik
De nem lesz akkor sem más mint egyedülét és korcs világ kitaszítottja
A mi világunkban a kutyák dormbolnak és a macskák tudják
Jönni mikor szükséges a mi világunk
Az eljövő vagy az elmúlt vagy amely sohasem létezhet
Soha talán
A mi létezésük mályva és rózsa és jázmin és búzavirág
Ahol torz hangok szólnak az igéről ahol Isten és Sátán egy
Ahol a fekete nap északi fénnyé változik ott mi vagyunk
A haldoklók zokogása és a kitaszítottak társai
A mályva szépsége vagyunk a rózsa bujasága vagyunk
A jázmin bölcsessége vagyunk a búzavirág kedvessége vagyunk
Mert embert és juhot ölni egy bűn vagy erény
Egy bűn
Egy erény
A torz hangok szivárványa a fekete hét színe
Nem gyikolunk nem tehetjük csak életet adunk csak életet
Tudunk adni a mályva rózsa jázmin búzavirág:
Torz hang a mindenség eresztékein

Tanács azoknak akik a tudást szomjazzák

Férges a dióbél és férgek vonaglanak
A Hold sötét oldalán kukacok tekeregnek
Vonaglik a létezés fala: a bűntudat
A Plútó árnyékain túl a sötétség bezár
Csak odáig menj és nézz ki ott mert a
Fényen túl a szem lát: ne menj ki!
Mert elragadnak az árnyak akik ott
Vonaglanak és tekeregnek kérdezd meg
Őket kérdésed meghallgatják
És válaszokat is adnak ritkán
De többször mint jól esne
A felelet nagyon kevésszer szép
De hasznos lehet
Ne légy erény a korhadó civilizáció lélektörésében
Légy harag ha kell légy ártalom ami
A létezés üdvét építi
De ne lépj ki az árnyak közé
Mert ottragadsz és árnyékká leszel
Csak az árnyakat figyelhetsz ott is de nem látsz
Többet mint a Plútón innen
Csak vonaglasz majd ott és új kérdezőknek
Felelsz
Válaszod hasznos lesz de kevésszer szép
Onnan nem jön ki senki kárhozat lesz jutalmad
Mohóságod miatt
Ne légy mohó a tudás miatt mert elhagy a fény
A Plútó árnyai között nincsen remény
Tekeregnek a férgek a rothadó anyagban és
Szellemekben ha beszélsz a férgekkel
Ne akarj féreggé lenni ne akarj mindent ismerni
Mert nem ismerhetsz mindent
Ha árny vagy csupán akkor sem
Ha féreg vagy akkor sem

Ambivalens kötődés

Horgok vájnak a bőrbe a húsba
A zsírszövet is recseg ahogy feltépik
A kampók ha beletépnek jobbak
Rosszabb ha beleízesülnek belenőnek
És ott maradnak a testben
Nincs orvos aki kiszedné nincs
Gyógyszer ami enyhítené szaggatásukat
Dalnok! a horgokat tedd bele a szavakba!
A mondatokba és szövegekbe a húst
A felszaggatottat és bőrt a hegesedettet
A csonthártya átlyuggatott és a csont
Újra megporcosodott és kifröccsen újra
A nyál vér vizelet és a nő aranyszín részei
Amik most írnak én csak egy toll vagyok
És papír vagy személyi számítógép
Harapj a húsba asszony és kapard véresre a
Bőrt a gyenge bőrt a gyenge férfit
Harapj és szúrj bele horgot a kötés örök
A hús nem felejt a bőr és a nyálkahártya
Mindig emlékszik mindig vágyakozik
Asszony! szúrd rózsa tövisét és
Told mélyre a pengét és üss korbáccsal
Kötéllel lánccal bőrövvel nyelvvel és vágyaiddal
Hallgasd a könyörgést mindenkor
Mert nem tud felejteni a szövet a nyomorult
Oszláskor is emlékszik majd
Míg el nem pusztul nem kér kegyelmet
Hiszen a horgok a szövet részei és a lényegük
A szaggatás a tépés és a könyörgés
Ami marad az a tovább tovább tovább de
Elmáskor és ottakkor egybenmarad
A vasat az izmokból nem szedjük ki a fém
A szövetben betokosodott
Nem lökődik ki
Ott és akkor marad

A cselekvő ember

A távoli napok meztelenek olyan kiszolgáltatottak
Mint radiátorhoz kötözött nő úgy vágynak
Szeretetre és kéjre ahogy vágyunk mi
Az égistennő testén az ékszerek oly sokan vannak
Mint a tömeg sodródásában az egyén olyan kiszolgáltatott
Egyedül van az emberek között egyedül mindig és néz
Okos szemével és bölcs füllel hallgat
A távoli helyek és közeliek nem válnak szét "az univerzum
Váza csillagok és szomorúság szögesdrótja" az itt
És ott egysége: egység amit Istenként interpretálunk
Ami kiismerhetetlen nem akarat nem tett csak történés
Mi úgy cselekszünk hogy történünk az árral
Karmával szemben de mindig cselekszünk és
Csak remény az eszközünk hogy a történés kellemes
Vagy érdekes
Legalább lassul kissé a zuhanás mert zuhanunk
Időn életen téren át elhajítjuk magunkat és reméljük
Valahol jobb helyen leszünk csak nem tudjuk:
Mi az a jó és reméljük hogy a tévedések nem lesznek
Örökre átkokká nem tesznek örökké átkozottá
A csillagok oly kiszolgáltatottak ahogy a moirák erőivel
Az ember állat és növény és az istenek
Olyan meztelen mint a kar az ing takarása nélkül
Olyan kiszolgáltatott mint cselekvés cselekedet az itélőszék
Előtt olyan erőtlen gyönyörű kiszolgáltatott

Apokalipszis-vízió

Nincsenek versek magánhasználatra minden társadalomban diszpergált
Még a szerelem is a halál és a születés is másoknak adat az öröm
Vagy bánat érzéketlen nincs önálló magában igaz és magában hamis
A földtől az ég felé kerubok vigyázzák a kijáratokat minden olyan
Ahogy int a kéz és pislant a szem és felébreszt a levegő kitüremkedése
Ahogyan villan a vaku ahogyan villan a kés ahogy villan a mennykő
Nincsenek tettek önmagukban teszel vagy nem teszel mégis a malomkövek
Között vagy árpaszem búzaszem rozsszem úgy forr a test minden nedve
Ahogy lángol a vágy tudat és a gátlás izzik a vas és arany ezüst és réz
Mindig magadban izzítod és olvasztod a fémeket a fák olyanná égnek
Hogy az erdő sem látja őket gyermekeinek a házak is parázzsá
Emésztődnek el a paloták kunyhók erények bűnök a föld az ítélet
Tudatlan és tudattalan és nem valamely bölcs vezér útja
Mégis megítéltetsz ember és elhamvadsz és por hamu korom
Füst füst füst és füst füst füst és füst füst
Emléked füstje emlékeid
Korrommá és tetteid hamuvá hamuvá hamuvá válnak

Jegyzetek:

Az Újjászületett Dionüszosz könyve

Dionüszosz (Dionysos) mitológiai jelentősége és kultusza több összefüggésben is kapcsolódik ehhez a ciklushoz. Én forrásként nagyobb részben Kerényi Károly A görög mitológia (Gondolat, 1977.) című könyvét használtam, de nyilván más források is használhatók. Az Újjászületett név nem mitológiai eredetű, a mitológiához részben kapcsolódó aktuális tartalmat jelez. Annyit érdemes megjegyezni, hogy a mitológia és kultusz több helyen kapcsolódik a halálhoz és a szexualitáshoz illetve a szexualitás probélmáihoz, főként a bizonyos elemek pszichoanalitikus megközelítésében.
A mottóként választott idézet a német Zillo magazinban jelent meg. A fordítás a www.gothic.hu-n található, köszönet érte.

Karácsonyi dal Prométheuszról

Prométheusz történetének feldolgozása. A Jézusra utaló részek a történelmi, és nem vallásos szemlélet alapján íródtak.
József bizonyos értelmezések szerint "varázsló" volt, nem ács (az utóbbi félrefordítás).
Jézus prófétaként a muszlim vallásban jelenik meg.
YHWH: Isten neve, a héber betűk latinra történő átültetésével. Azért "YHWH-ral" szerepel mert kiejtése tabu, így (itt) "az úr"-ként ejetendő (héber nyelvben "úr"-ként vagy "a név"-ként mondják).

Bűn és erény

Isten és Sátán egysége a monoteizmus előtti természetvallások és az ezekből létrejövő vallások két pólusából származik (férfi és nő, világosság és sötétség, yang és yin stb.)
A "fekete nap" nálam részben a szvasztikára és/vagy a vaskeresztre utal, nem náci, hanem vallási és történelmi szimbólumként, az előbbi több kultúrkörben (görög, indiai stb.) megjelenő jelkép valamint az utóbbi a Német Lovagrend jelvénye. Személyes szimbólumként körülbelül a freudi szuperego (überich) tiltómechanizmusaiként, valamint a társadalom erőszakos oldalaként, a humanizmus hiányaként írható le.
Az "embert és juhot ölni" részben a rituális áldozatokra utal.
"a fehér test megsötétedik idővel" Bibliai (Újszövetségi) utalásként is értelmezhető, bár nem tudatosan idéztem, ez az értelmezés is leírja a megjeleníteni kivánt tartalmat.
A karma a buddhizmus "sorsa", az ember életének "forgatókönyve".
A hónaljban viselt pecsét arra utal, hogy a vezető pozícióban lévő náciknak azonosítót tetováltak ide.
A bőrkötés a marxizmus-leninizmus főideológusainak bőrkötésben kiadott könyveire, illetve életrajzaira utal.
Az acélos a "sztalin" szó fordítása.
Az-Ember-Aki-Fest, József Attila, Nyilas Misi itt megjelenő alakjai Karolintól származnak: J. A. tehát nem költőként, Ny. M. nem regényhősként van itt jelen. Ezek többféle összefüggésben megjelennek nála (az én értelmezésem nem azonos az övével).
Az "ige" a keresztény "ige", nálam a vallási értelmezéshez képest részben más értelemben.
A fekete hét színe Terry Pratchett-től származik, utal a világ "mágikus" jellegére, azaz az "objektív megismerés" korlátaira.

Tanács azoknak akik a tudást szomjazzák

Nem mindenfajta megismerés és tudás, hanem önmagunk megismerése és az "objektív" önkép veszélyeit próbáltam formába önteni itt.

Ambivalens kötődés

Itt az ambivalens kötődés olyan pszichológiai "fejlődési rendellenességként" szerepel, ami az érzelmi kötődések nehézségét okozza: a létesítés, a fenntartás és az elszakadás nehézségét. A téma viszont ennél tovább mutat.

A cselekvő ember

"az univerzum váza csillagok és szomorúság szögesdrótja": Ez az idézet a Current 93 nevű együttes In the Heart of the Wood and What I Found There című dalának két sora magyarra fordítva/átültetve ("the skeleton of the universe barbed wire of blues and stars").

Apokalipszis-vízió

A "versnek" nem a vallásos végítélet-elképzelés a témája, hanem a természet és az emberi civilizáció bizonyos értékeinek pusztulása és pusztítása.
A kerubok a kiűzetés után őrizték a kánaánba vezető kaput.
"a levegő kitüremkedése" Gottfried Benn utalás (lopás).