Versnyom

Simon Imre fordításai

A  Versnyomban az eredeti célkitűzés szerint amatőr fordításokat-ferdítéseket, kevéssé ismert vagy ugyancsak amatőr szerzők nyomán született műveket olvashatnak.

Már a harmadik szám óta folyamatosan közöljük Simon Imre szúfi-fordításait; ezt a sorozatot most zárjuk le, noha Simon Imre nagyszerű magyarításait – reményeink szerint – ezután is élvezhetjük.

Hadd buzdítsak másokat is arra, hogy saját írásaik mellett fordításokkal tiszteljék meg lapunkat. Továbbra is fogadunk amatőr próbálkozásokat, de örülünk a kimunkáltabb magyarításoknak is. Elérhetőségeink:

helyzetember@helyzetember.hu
szerkeszto@helyzetember.hu

Most is Simon Imre szúfi-fordításait olvashatják, akárcsak a harmadik és a negyedik számban. A szúfizmus az Iszlám első századaiban kialakult aszketikus, a keresztény szerzetességre hasonlító irányzat, a szúfi (a szúfizmust követő személy) jelentése is 'gyapotruhás', utalva az önmegtartóztató, világtól elvonuló életmódra. A kilencedik század táján a muszlim szúfizmus kapcsolatba került a keleti, főként buddhista tanokkal. Így alakult ki a keleti vallásokban is megtalálható panteista Isten- és világszemlélet, mely az egyén céljának és értelmének a világban és Istenben történő feloldódást tekinti; emellett az irányzat kezdeteitől jelen van a keresztény miszticizmusra hajazó, mindent elsöprő erejű, az Isten iránt érzett Szerelem eszménye. A szúfizmus a művészetben, irodalomban is meghatározó, a két legismertebb szúfi misztikus költő Mauláná Dzsalál-ad-Dín Rúmi (1207–1273) és Samszu'-d-Dín Muhammad Háfiz (1318?–1389), mindketten perzsák és mindketten vezető szerepet töltöttek be vallási közösségükben. Egyházi munkájuk jelentősége mégis eltörpül a világirodalomra tett hatásuk mellett.

Mauláná Dzsalál-ad-Dín Rúmi: Frisseség
Mauláná Dzsalál-ad-Dín Rúmi: A fogadó ház
Mauláná Dzsalál-ad-Dín Rúmi: Állandó kapcsolat

Samszu'-d-Dín Muhammad Háfiz: Hol van az ajtó a kocsmához?
Samszu'-d-Dín Muhammad Háfiz: Az intelligens ember
Samszu'-d-Dín Muhammad Háfiz: A boldog vírus

Mauláná Dzsalál-ad-Dín Rúmi: Frisseség

A szeretet felülmúlta megszokott gyakorlataimat
És a költészet kifejezése költözött belém
Probáltam halkan ismételni de nem volt annyi erőm
Magam erejéből képtelen voltam
Énekelnem és tapsolnom kellett
Tiszteletreméltó és megbízható voltam
De ki az aki ellen tud állni a viharos szélnek
És élni a régi emléknek?
Ahogy a hegy magába szívja mélyen a visszhangot
Úgy dédelgetem magamban a te hangod
Egy darabka fa vagyok az égő tüzedben
Amely hirtelen füstté válik

Megláttalak és megszűntem létezni
Ez a nem-létezés sokkal csodálatosabb mint a létezés
Megtisztítja a létezest és egy újabb létezést alkot
Kék az ég
A világ mint egy vak ember botorkál az úton
De aki képes együtt lenni veled
Az túl fog látni a vak emberen és a kékségen
Ritka lelkek mint Mohamed és Jézus
Észrevétlenül elvesznek a város tömegében
Senki sem ismeri fel őket
Dicsérve dicsérhetjük átadva magunkat egy magasabb létezésnek
Dicsérni a napot az annyit jelent hogy a szemeid áldva lesznek
Dicsérd az óceánt
Egy kis hajó ringatózik
A tengeri utazás folytatódik
Vajon ki tudja merre és hova?
Az oceán tudatában élni a legnagyobb szerencse
Micsoda ébredés!
Miért is a szomorúsag hogy eddig mély álomban szenderegtünk?
Az nem számít hogy meddig voltunk tudatlanok
Gyengék vagyunk de szabaduljunk meg a múlttól
És érezzük a pillanat gondoskodását
A frisseséget körülöttünk és mindenhol

Mauláná Dzsalál-ad-Dín Rúmi: A fogadó ház

Az emberi lény mint egy fogadó ház
Minden reggel más vendéget vár
Az öröm a szomorúság és a
hitványság gyakori vendégek
De nagy ritkán a tudatosság is betéved

Fogadd be őket szívesen
még ha a fájdalom is
durván betéved

Adj neki helyet
Hisz ő is a te
vendéged

Fogadd be őket szívesen
mert új örömöket
küldenek

A szégyenkezés a
rosszindulat
Borús gondolatok
Szivéllyel fogadd
őket úgy
szintén

Légy hálás mindegyiknek
Mert mindnyájan
Istentől
jönnek

Mauláná Dzsalál-ad-Dín Rúmi: Állandó kapcsolat

Ki a legszerencsésebb a
zenekarban?
A fuvola
A szája megérinti az ajkadat
hogy zenét csaljon ki belőle
Az összes fuvola
Legfőképp a cukornád
hajlamos erre
A nádasokban himbálódznak
szabad táncot járva
Nélküled a hangszer megszűnne létezni
Az egyik egészen közel ül melletted
Egy másik hosszú csókban veled van
A tambura így könyörög
ÉRINTSD MÉG A BŐRÖMET HOGY
SAJÁT MAGAM LEHESSEK
Hagy érezzem azt
Hogy benne vagy minden porcikámban
Ami tegnap éjszaka meghalt
Az teljessé válhat ma
Mi értelme van józanságban élni
és eltávolodni Tőled
Azt nem tenném
Részegíts le vagy haggyál magamra
Most már érzem azt
Hogy mit jelent együtt
lenni Veled

Samszu'-d-Dín Muhammad Háfiz:
Hol van az ajtó a kocsmához?

Hol van az ajtó Istenhez?
A kutyaugatás hangjában
A kalapácsütés zengésében
Az eső cseppjében
Mindenkinek
az
arcában

a
k
i
k
e
t
Látok

Samszu'-d-Dín Muhammad Háfiz:
Az intelligens ember

Az intelligens ember
Hamar felismeri
az arany
IMPOTENCIÁJÁT

Samszu'-d-Dín Muhammad Háfiz: A boldog vírus

Tegnap éjszaka
a csillagok alatt
énekelve

Megkaptam a
boldogság
vírusát
mindörökre

Megfertőzött meglepően

Nos hát csókolj meg

A fordításokat Simon Imre készítette, és ajánlotta fel a HelyzetEmbernek. Köszönjük.