Versnyom

Lukács Zsolt fordításai

A  Versnyomban az eredeti célkitűzés szerint amatőr fordításokat, ferdítéseket, kevéssé ismert vagy ugyancsak amatőr szerzők nyomán született műveket olvashatnak.

Egy újabb fordítót – és újabb szerzőt – mutatunk be a HelyzetEmber olvasóinak: Lukács Zsolt szlovén nyelvből fordította Tomaž Šalamun néhány versét.

Hadd buzdítsak másokat is arra, hogy saját írásaik mellett fordításokkal tiszteljék meg lapunkat. Elérhetőségeink:

helyzetember@helyzetember.hu
szerkeszto@helyzetember.hu

Tomaž Šalamun 1941-ben, a horvátországi Zágrában született szlovén költő, Nyugat-Európában és főként az Egyesült Államokban a legismertebb kelet-európai művészek egyike. Idehaza sem ismeretlen, hiszen magyarul is jelentek meg művei folyóiratokban, illetve 1993-ban a Póker című kötetben. Több magyar fordítója ismert, a HelyzetEmber Lukács Zsolt jóvoltából ad közre néhány verset.

Lukács Zsolt a szlovén költészet elismert fordítója. Műfordításai többek között az Árgus, Parnasszus, Nagyvilág és az Ezredvég folyóiratokban jelentek meg.

Tomaž Šalamun versei

Olajfa és haj
A fiatalság énekel, kutyusokat öltöztet
Simán
Oaxacai nyuszika
Egyik, kezem

Tomaž Šalamun

Olajfa és haj

A látens légy óvatos, megpofásítani őket nem fogom.
A kulcsok hegyesek. A kockákat kaszával nem oltalmaztam.
Ha nincsenek mennyiségek, a húst se vágjuk meg,

ha a húst se vágjuk meg, szakadék sincs. Pri-
jatelj istállója sincs. A palló egy ököl. A ránc
híres és hájas. A jóllakottságban, a fehér antennában,

a lencse alatti és a tükörben lévő tagoltságban.
Ki lélegzik a rózsákkal? Az imádság miért toldalék?
Azt ásom, amit már felszántottam, hogy ne kelljen

elbúcsúznom. Az úrnak körtét ásunk. Nincs,
nehogy a magra nyomást gyakoroljunk. Az imádság
egy félreérthetetlen ismétlés, míg be nem válik.

Ha beválik, kifehéríti a nyílást. Helyezd magad a
szántással szembe. Tehát jogom van hozzá. A vonalak
a stílus alapjai és az imádság egy stílus. Ahogy

a madár kakál. Ahogy a halak zuhannak. Ahogy a föld
saját magát gyógyítja, hiszen töpreng, töpreng.
Én az előtt a lépcső előtt állok, amikor a

hernyó még nem szilárdul meg a Marsra fel. Amikor
a folyó még egyáltalán nem folyik. Amikor a legyek
zsiráfok és a zsiráfok csatornák. Amikor arany van mindenütt

körös-körül, mert szétszóródott. Amikor Origenésznek
nincsen még gégéje. Amikor minden, ami van, nem ragad
tapasztalattá. Mielőtt belevág a harmat Isten szívébe.

2003.

A fiatalság énekel, kutyusokat öltöztet

Az én fitymám a nap fitymája, Alpbach!
Mindenegyes varratod.
Jártam Kínában.
A kínaiaknak ajkakat rajzoltam.
A holtak telnek el, nem az élők.
A gondolatból az állatokba őzikék szaladgálnak.
Még a majom is megfogja a lábán az ujját és
kinyújtja sípcsontját.
Ejtőernyővel zuhansz a földre, aztán
széttörlöd, mert félsz, hogy ráesel.
A köményen át látom a mennyezetet.
A mennybolt egy stukatur. Szétspriccelődhetsz
északra és délre, keletre és nyugatra.
Olyan nincs, kit ne vedelne be a sír gödre.

2004.

Simán

A nagymester mindig egy tojással versenyzik.
Amikor nyakon csípi, szétlövi.

Ó, tulaj! Nekem saját
gőz-egem van.

A csigák szemei a pálcikákon érintik meg őt.
Cinnezett illat árad.

India befele huzza az orrát, én kifele.

Emlékeztek, hogy a zsiráf nyaka alatt
egy kerítés volt megrajzolva, két nem valós
pálcika?

A bombák nem rengették meg a fákat.
Növekszenek, mint a tűzhányók.

Kopaszd vissza a csirkét
fehér tollazatáig.

2003.

Oaxacai nyuszika

Nyuszika, aki bibliát olvasol,
anyukád miért olvas bibliát?
Miért élsz mocsokban, nyuszika?
Honnan kaptad azokat a tükröket?

Nyuszika, miért bokszolnak egymással az utcagyerekek?
Nyuszika, honnan vesznek az utcagyerekek
bokszkesztyűket?
Nyuszika, tükreid miért két méter
magasak, szélességük pedig csak tíz
centiméter?

Miért nincsen széked, nyuszika?
Miért nincsen asztalod?
Hol mosakszol, nyuszika?
Hol van a Vized?

Hé, oaxacai!

A nyuszika engem átölelt és szendereg.

Egyik, kezem

Megcsókolt engem a Szentlélek.
Messze, messze hallom a megcsuszamló hót.
Ujjaim behatolnak a dzsungelbe.
Ebben a szobában fikusz sarjad.

Keblem rózsás.
Szemem fekete.
Pávafarok nő ki belőlem.
Buddha vagyok.

Mi lesz a lovakkal az orosz sztyeppeken,
amikor egybefolyik majd a faszén-méz!
A világos folyadék a föld rózsás színében árad.
Virág van a zöld csapban.

Hegyek és nem-hegyek a közösben, az egyikben,
kezem, én vagyok a csillagporban.
Ki nyaldossa az arcom,
szarvas, kiscica?

Én a kanna
harmata vagyok, akit a gyermek
könnyen elvihet,
én fehér, édes tej vagyok.

A fordításokat Lukács Zsolt készítette, és ajánlotta fel a HelyzetEmbernek. Köszönjük.