 |
|
Határérték
A HelyzetEmber klasszikusnak számító szerzõk mûveibõl válogat. Most Határ Gyõzõ verseit mutatjuk be. Határ Gyõzõ 1914. november 13-án született Gyomán. Hack Viktor néven, amit 1946-ban magyarosított. Mûveit már Határ Gyõzõ néven publikálta. Apja, Hack Vilmos a gyomai Kner nyomda papírszakértõje volt, az elsõ világháborúban megrokkant; így a családot a késõbbiekben az anya, Túri Mária Margit tartotta el. 1920-ban költöztek Budapestre. A Markó utcai Fõreálban érettségizett (1933), majd a budapesti Mûegyetem Építészmérnöki Karán szerzett diplomát (1938). 1943-ban részt vett egy államellenes szervezkedésben; május 1-jén összeesküvés vádjával letartóztatták, mûveit bûnjelként lefoglalták. A Haditörvényszék felségárulásért halálra ítélte; majd ezt - többszöri, hosszan tartó fellebbezés után - 12, végül 5 évre mérsékelték. Sátoraljaújhelyi raboskodása idején átélte az 1944. március 22-i fegyházlázadást; ezt követõen büntetõszázadba sorolták be, de 1944 késõ õszén sikerült megszöknie. Budapesten a Wallenberg-házban talált állást és menedéket. Itt érte meg a nyilas-uralom végét. 1945 és 1947 között a budapesti UNRA-missziónál építészként dolgozott. Annak megszüntetése után fordításból, különbözõ „négermunkákból”, festményei értékesítésébõl tartotta fenn magát. Az Újhold körével és a Szentendrei Iskola mûvészeivel állt szorosabb kapcsolatban. Eközben folyamatosan írta új mûveit, noha megjelenésre továbbra sem volt esélye. 1950 januárjában határátlépést kísérelt meg: a trieszti UNRA-misszióhoz akart eljutni. Miután elfogták, két és fél évet töltött különbözõ börtönökben és munkatáborokban (a szegedi Csillagban, majd a budapesti Gyûjtõben; innen a miskolci Egyetemváros építkezésére vitték a rabokat, majd Sátoraljaújhely, Hejõcsaba, Márianosztra következett. Innen szabadult 1952 nyarán). Egy tervezõirodában helyezkedett el; késõbb az Írószövetség Fordítói Szakosztálya segítségével mûfordítóként függetlenítette magát. 1956 tavaszán ismerte meg leendõ feleségét, Prágai Piroskát, akivel 1956 decemberében elhagyta az országot. Londonban telepedtek le. Határ Gyõzõ a BBC Magyar Osztályának munkatársa volt (1957-1976); nyugdíjazását követõen a Szabad Európa Rádiónak dolgozott. Emellett 1960 és 1985 között mint az angol külügyminisztérium hivatalos tutora, angol diplomaták magyar nyelvi felkészítését és a magyar kultúrába való bevezetését végezte feleségével együtt, aki - felelõsségteljes tisztviselõi munkája mellett - férje mûveinek angolra fordításán is dolgozott. 1967 márciusában költöztek dél-londoni végleges otthonukba, ahol emigráns, majd késõbb hazai barátaikat is sûrûn vendégül látták. Gyakran szerveztek irodalmi esteket, amelyeken Prágai Piroska a mûvek tolmácsolásában, elõadómûvészként közremûködött. Szoros kapcsolatot tartottak fenn az emigráció különbözõ irodalmi köreivel (a Párizsi Magyar Mûhellyel, a londoni Szepsi Csombor, valamint a hollandiai Mikes Kelemen Körrel, a müncheni Új Látóhatárral stb.) 1970-ben az Amerikában élõ Makkai Ádám többhetes elõadókörutat szervezett Határ Gyõzõ számára; Clevelandben a város díszpolgárává választották. 1978-ban újra körutat tett; mintegy félszáz elõadóestet tartott a magyarlakta településeken. Ez a két körút teremtette meg a bázist saját könyvkiadása számára. A következõ évtizedben szinte évente jelentek meg mûvei. Lassanként kiépültek hazai kapcsolatai is. 1988 áprilisában Kabdebó Lóránt irodalomtörténész kérdéseire válaszolva londoni otthonában magnóra mondta életútját. 1989 õszén látogatott haza elsõ ízben hivatalosan. 75. születésnapja alkalmából a Magyar Köztársaság Aranykoszorúval Ékesített Csillagrendjével tüntették ki. Mûveit azóta folyamatosan kiadják itthon is. 1990 óta minden könyvhétre hazajön, szerzõi esteket tart, dedikál. 1991. március 11-én Kossuth-díjat kapott. 1993-ban a Széchenyi Irodalmi és Mûvészeti Akadémia tagjává választotta. 1994-ben szülõvárosa, Gyomaendrõd díszpolgárává avatta. Ugyanez évben a Miskolci Egyetem díszdoktori címet adományozott neki, valamint kitüntették a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével. 1994. június 16-án megkapta az angol királynõ engedélyét az érdemrendek viseléséhez. 1996-ban elnyerte a Salvatore Quasimodo Költõi Verseny Nagydíját. 1998-ban a Budapesti Mûszaki Egyetem Építészmérnöki Karának rektorától átvette arany- és gyémántdiplomáját. Az 1989-90-es fordulat óta rendszeresen publikál hazai folyóiratokban. Többször lépett fel vidéki városokban, sõt Kassán és Pozsonyban szervezett elõadóesteken is.
I. Szárny
és verõfény
Szárny és verõfény az éghajlat légy melynek ajka ringat a felhõnyelv légy mely benyel s
körülnyal a vesztett éden légy szárny
és verõfény A vesztett éden hát még ha szárnyad-fényed
én lehetnék szeráf ha zárlalnálak búra-zárral türelmes ajkad ajkam-ringatóján
A lány és a
filozófus A LÁNY -
Te rámadtad a hálóinget A FILOZÓFUS - hisz csupa víz
vagy... A FILOZÓFUS - S ha forrón,
oly kulcsolódva fogtál A FILOZÓFUS (MAGÁBAN:)
minden ötszázezred évben minden s emlékezetünk ingerlánca a nõ ki voltál egy-test legendás
vadjom neked mint a Paava rikaacsolnaak mócul raacul vadjom leelek ötszaaz-hatszaaz
heregnek a rékák Thömpöly
zámpogában
valóságosak vagyunk, igyekszünk élni a mi-magunk határértékét, végzetünk algebráján Legyünk bölcsek - bölcsebbek a paralitikusnál, aki mindent tud és több mint - mindenható legyünk bambák - bambábbak a filozófusnál, aki az álmélkodás bájára alpította végletes mit-sem-tudását legyünk barátságosak a rettentõhöz, elnézõek ahhoz, ami elviselhetetlen - mint ellenségeink, a remeték, az extatikusok mindig a vér, a fülünkben csörgedezõ vértõl kérjünk tanácsot; a mi vérünk, a mi igazunk, a mi kereszthalálunk. Ó - a szakadék az igaz írás és a betûvetés szenvelgése közt: a szakadék! Az álmaink a kerítõk. A mérgeink! Ha valamikor azt mondják majd, a fémek korszakában éltünk, hazudnak. A narkotikum az általános alapanyag. Álmaink csábosabbak az erotikánál. Felejtetik velünk, hogy pótanyagok vagyunk, életünk pedig halovány helyettesítés. Katonát állítunk magunk helyett: álmainkban élünk. Ó! a lehetséges élet!... Ki írna alá elfogatóparancsot a buja gyönyörûség percében - ellene, akinek köszöni minden boldogságát? Mérgekben gondolkozunk testünk építõkövei rakáson hevernek, bennünk; üres telek vagyunk - üres telek! életünket zsúfoljuk tele szigorral és szabállyal, sûrûbben, mint a brahminok. Legyünk komorak, mint a kiátkozottak; a csúfondárosak csak gyöngék. Akik nem látták a járvány szédületében: ökrök! belsõ vidékeink felfedezésére! - kertjeiket a gyomtól! az italtól szûzen!... így! Ó, ha egyszer nem hallanám, állatok, éjszakánként... Uram, add meg nekünk a mi mindennapi méregadagunkat ma --- ha nem hallanám többé a helóták miatyánkját!
emlékem így lesz kõbe-fába
amikor állni oly nehéz lesz amikor ülni oly nehéz lesz amikor feküdni oly nehéz lesz amikor aludni oly nehéz lesz amikor lenni oly nehéz lesz
öreg baba bottal jár
(Forrás: Határ Gyõzõ, "H. Gy. levelesládája" válogatott versek.Budapest, Unikornis (A magyar költészet kincsestára).)
|
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |